Baku - 2. nap

03.29. kedd

Tudtuk, hogy esős nap lesz, szakadt is rendesen nagyjából délig, majd a rossz idő különböző formáit mutatta, úgy mint szemerkélés, szitálás széllel és viharos széllel. Ennek ellenére nagyon szép programot bonyolítottunk le.

A recepcióst még előző nap megkértem, hogy hívja fel az Azer Ilme szőnyegmanufaktúrát és kérdezze meg, mehetünk-e látogatásra. A kisüzem egyébként ismert látnivaló a netes blogokban, sőt, a magyar útikönyvben is benne van, de itt a városban nem ismerik, sem a recepciós, sem a taxisok.

A metrómegállóba menet volt egy érdekes esemény. Rendőrök tereltek be minket, az összes járókelővel együtt a márványból készült, mozgójárdás aluljáróba. Itt kellett kivárni, amíg fönt fontos ember elhaladt autóval. A Ganclik megállóig mentünk metróval, onnan gyalog terveztük, de felérve az aluljáróból a szakadó esőben jobbnak láttuk a várakozó taxisorhoz menni. Az üzem nincs innen messze, legfeljebb egy kilométer, de senki sem ismerte. Filmbe illő jelenet volt, ahogy egyik taxiból a másik után szálltak ki a sofőrök, tanácskoztak, hogy hol van az a bizonyos utca. Persze hogy hatan ültünk megint a személyautóban, kipróbáltam, milyen az, ha gyerekek apával hátul szoronganak és én vagyok elöl: apa mászott be utolsónak, így nehezen, de becsukódott a hátsó ajtó. Most már persze könnyen odatalálnánk: felérve a metróból álljunk meg úgy az Atatürk sugárúton, hogy a nagy bevásárlóközpont a hátunk mögött legyen, majd menjünk előre kb. 2-300 métert, a következő nagy kereszteződésig, ahol balra fordulunk a Haszan Alijev útra. Itt főleg lakberendezési, leginkább parkettaboltok jönnek egymás után. Pár száz méter után balra fordulunk egy kisebb utcába, a szőnyegüzem a Samszi Rahimov 2-ben található, szépen felújított épület. Belépés ingyenes, angol nyelven vezet végig bennünket a kis hölgy.

Mozgójárdás aluljáró

Azer Ilme szőnyegüzem udvara

Híres látogatók

Munkában a szövők - a kép nem adja vissza a sebességet.

A szőnyegeket gyapjúból vagy selyemből készítik, a fonalakat az üzemben festik, természetes anyagokkal.

Táskák is készülnek

A bemutatóteremben

Balra a jellegzetes "Buta" motívum.

Az üzem kívülről

A szőnyegüzem látogatása után a Koroglu metróállomásra mentünk, ahonnan a 184-es busszal utaztunk ki Suraxani-ba, az Ateshgah tűztemplomhoz. A busz végállomása egy vasútállomás, itt csak át kell kelni a síneken és máris a műemléknél vagyunk. Más leírásokban is elolvasható, hogy itt már i.e. 1. században is állt egy Zoroaszter-szentély. Erről a vallásról érdemes tudni, hogy követői a tűznek fontos szerepet tulajdonítottak, kapcsolatot láttak benne a földi és égi világ között. A Selyemút mentén haladó karavánokon keresztül eljutott a távoli szentély híre Indiába, a vallás ottani követőihez, akik a 17. századtól elkezdtek ide zarándokolni. Emiatt létesültek ezek az építmények, a zarándokok és a karavánok fogadására is. Aztán a kőolajtermelés pontosan 150 évvel ezelőtti beindításával a folyton lobogó tűz elaludt és a zarándokok is elmaradtak. Most mesterséges tűz ég.

Az eddigi múzeumokhoz hasonlóan itt is érdekes, tartalmas a kiállítás, a különálló kis cellák a hely különböző időszakait mutatják be. Érdekes például az a szoba, ahol az önsanyargató aszkétákról van szó. Akár hónapokig is sajátos kéztartásban tartották a kezüket vagy összekötözve meditáltak.

Bejárat

Egykor karavánszeráj, ma étterem.

A központi szentély

A kis cellák mindegyikében kiállítás van.

Tűzmadár?

Ez vagy a perzsa, vagy a szanszkrit felirat.

Ezeken a síneken kelünk át, ha a Tűztemplomhoz akarunk jutni.

A volt karavánszerájból éttermet alakítottak ki, ami hétköznap ebédidőben üres. Megkérdeztük, mondta a pincér, hogy nyitva vannak. Persze mindig kockázatos, egyedüliként beülni egy étterembe, de most nem csalódtunk: pincérrel oroszul beszélek, angol étlapot tanulmányozunk (ez egyébként eléggé általános), ő ajánlja a Kaszpi-tengeri friss halat, amit elfogadunk. Ezen kívül javaslatára rendelünk még egy sadj-t (szadzs), ami egy sajátos serpenyő, alatta forró parázzsal. Mindenfélét lehet ezen a felületen sütni-grillezni, húst, zöldségeket, palacsintát. Minden nagyon finom, el is fogy, és nem is fizetünk sokat, ötünknek talán 60-65 manatot összesen.

Innen jobb ötlet híján visszamentünk Koroglu állomáshoz, mivel így a legegyszerűbb a következő célt, Yanar Dag-t elérni. Ahogy leszállunk a végállomáson a 184-es buszról, pont előttünk indul a 217-es, amely intésre megvár minket. Újabb fél-háromnegyed órás buszozás következik, alkalom nyílik megfigyelni a külvárosi negyedeket. Mikor már-már reménytelenné válik az egész, kezdenek feltűnni útjelző táblák, amelyek a nevezetességet hirdetik, tovább egyenesen. A busz pont a Yanar Dag emlékhely bejárata előtt tesz le, itt parkoló is van. Belépőjegyet kell venni (szokásos 2 manat), illetve idegenvezető kislány ajánlkozik, hogy 5 manatért elmondja angolul a tudnivalókat. Meghallgatjuk, közben jólesik az égő hegy nyújtotta meleg. Már legalább négy ezer éve ég a hegy alja (metán), meleg időben nagyobb lánggal. Ugyanitt szuvenírbolt is van, bevásárolunk táskákból, utóbb kiderült, a reptéren ugyanezek legalább háromszor ennyibe kerülnek, itt 6-7 manat. A ligetes részen zenélő követ (kavaldash) lehet kipróbálni, ilyen lesz másnap Gobusztánban is: a kő belül üreges, másik kővel megütve különböző mélységű hangokat ad.

Zenélés a köveken

Visszatérve a városba kis pihenés után a Fisincan-ban vacsorázunk, ezúttal étlapról rendelünk mindenféle jót: gutabot, ami palacsintához hasonló étel, leginkább hússal töltve; hagyományos plovot, amelyet két cserépedényben hoznak, külön a sáfrányos rizst és a ragut, amelyet szertartásosan borít a pincér a tányérra. A ragu tartalmaz húst, ami ezúttal bárány, hagymát, szárított gyümölcsöket, azaz sárgabarackot és aranyszínű mazsolát, szelídgesztenyét. Olyan jó, hogy másnap is kipróbálok egy másfajtát, akkor csirkéből. Aznap avagy másnap kóstoltunk itt még küküt, ami tojásos lepényféle, rengeteg zöldfűszerrel, sadj-ot újra, pizzát, ami serpenyőben sül, harscsó nevű grúz levest, ami nagyon tartalmas, sűrű húsos leves.

Este kicsit vásárolni próbáltunk a környéken, leginkább jellegzetes édességeket, teát, fűszereket kerestünk, de a belvárosban nincsenek nagy szupermarketek, csak pici kis boltok. Azért valami lett, amit másnap még egy Favorit marketben, ahonnan Gobusztánba és –ból indulnak és érkeznek buszok, kiegészítettünk. Egy ajándékboltban vettünk még terítőket, buta mintával. A buta egy jellegzetes azeri motívum, a szó lángot jelent, és szőnyegeken, épületeken, textíliákon rendszeresen előfordul.

Baku - 1. nap

03.28. hétfő

Összefolyt a két nap.

Wizzair: problémamentes indulás, késés nélkül érkezés Bakuba. Alvás a gépen nehézkes: világos van, mászkálás, hangosbemondó.

Hány óra van? – Wizzair indulás előtt e-mailt küld: nincs már nyári időszámítás Azerbajdzsánban, érkezés oda ottani idő szerint fél 6-kor fél 7 helyett. Ehhez képest leszálláskor mégiscsak azt mondják be, hogy 6.20 van. Leszálláskor próbálom tisztázni a dolgot, hány óra is van, és hogy akkor csütörtökön hánykor van visszaindulás, 7.05-kor vagy 6.05-kor, persze itt is mást mondanak, mint az értesítésben állt. Majd szóltak, hogy igyekezzünk, mert ránk vár a busz. Nem tud a nyári időszámítás elmaradásáról a személyzet, ahogy a mobiltelefonok sem, ez az első ilyen alkalom. Az előzetes levélben leírtak bizonyultak helyesnek, visszaindulás 6.05-kor lesz csütörtök reggel.

Belépés a reptéren az országba szintén viszonylag gyorsan megy, mindenkit lefotóznak és mehet. Pénzváltás, majd túl gyorsan szegődik mellénk egy taxis, nem akartam, nagyon nem akartam, mégis 50 manat lett a fuvar a városba. Nem vagyunk jók alkuban, ez igaz az egész útra.

Menet közben jól elbeszélgettünk oroszul, közben magyarázta, milyen épületek mellett mentünk el. Persze hogy mind az öten beszuszakoltuk magunkat a normál személyautó taxiba, biztonsági övről szó sem volt.

A szálláson adtak két szobát a foglalt apartman helyett – technikai probléma -, ahol akár rögtön pihenhettünk volna, azt viszont nem akartunk, éhesek voltunk.

A Paris Bistro kávézót a Tripadvisoron találtam, éjjel-nappal nyitva tartó helyként, amely reggeli menüvel is rendelkezik, ideális a korán reggel érkezőknek. Nagyjából fejenként 6 manatból reggeliztünk meg, elegáns környezetben, a tengerparti bulvár közelében.

Sok kép a Szökőkutak teréről

Nem pontosan itt, de a közelben van Rolls-Royce üzlet is.

Szökőkút a Bulváron

Szintén a tengerparti sétányon találtuk.

Látkép északi irányban.

A három lángtorony

Baku egyik jelképe - a Maiden (Leány) torony

Semmi különös, csak egy aluljáró lejárója.

Sok kép az óvárosból.

A fürdő (Hamam) teteje

A Maiden torony tetejéről szép a kilátás.

A Shirvan Sahok palotája

Épületrészlet a belvárosban.

Régi zsinagóga tornya. A kedvenc étterem - Fisincan - alatta van.

Maiden torony más nézetből

Az óvárosban 9-kor nyitott a  Maiden torony, ide a belépő 4 AZN felnőttnek, 0,2 iskolásoknak. Itt is, és a palotában is elsőre drága komplett vezetést ajánlgatnak, csak miután jelzem, hogy önállóan szeretnénk megnézni, vezető nélkül, akkor mondják meg a belépő árát. A torony és a lejjebb leírt palota kiállítása is nagyon igényes, több nyelven, azaz angolul és oroszul is jól nyomon követhető, érdekes, tele interaktív elemekkel. A toronyban a szintek más és más témának vannak szentelve, például, hogy milyen célt szolgálhatott a torony, megemlítve azt is, hogy téli napfordulón süt be a nap a kicsi ablakokon. Egy másik szinten a toronyhoz kapcsolódó legendás történeteket lehet digitális könyvben lapozgatni, egy következő emeleten hologramos ábrázolás van. A torony tetejéről szép kilátás nyílik az óvárosra.

A Shirvan Sahok palotája 10-kor nyit: szintén nagyon klassz kiállítás várja a látogatókat, hasonló belépőárak mellett. Részletesen bemutatja a trónterem feltételezett berendezését, elemzi az iszlám építészeti motívumokat, azeri hangszereket, egy másik épületben pedig a közelben feltárt, korábban víz alatti erődből származó elemeket találunk.

Nagyjából itt fogyott el a család ereje, így, még ebéd előtt 1-2 óra pihenés és alvás következett a közeli szálláson. A belvárosban térkép nélkül sem lehet eltévedni: gyermekünk szerint csak követni kell a frissen aszfaltozott Forma 1 pálya nyomvonalát, az újra levisz a bulvárra, ahonnan szállásunk utcája nyílik.

Ebédelni a recepciósunk javaslatára a Fisincan étterembe mentünk, amely a szökőkutas térről nyílik és egy régi zsinagógával van szemben. Itt egy business lunch menü 6AZN volt. Nagyon elégedettek voltunk vele, többféle fogásból választhattunk, a hat manatban benne volt a kenyér, ital, előétel (leves vagy saláta) és főétel. A következő két napban nem is kerestünk más vacsorázó helyet.

Ebéd után hosszú séta következett a napsütésben a tengerparton. Gyerekek kívánságára az Eurovíziós Dalfesztivál helyszínét, az Üvegpalotát vettük célba, de az bizony gyalog elég messze van. Útközben van egy biciklikölcsönző is, jó alternatíva lehet, ha kevésbé szeles az idő. A sétányon ilyentájt nem sokan voltak, nagyjából minden sétálóra jutott egy-egy takarító: mindenfelé söpörtek, korlátot fényeztek, kertet gondoztak.

Baku várja a Forma 1-t

Szőnyegmúzeum

Kilátás az óriáskerékről: felújítás alatt lévő csarnok

Monstrum a zászlós téren

Üvegpalota: este szépen világít.

A siklóval szerettünk volna eredetileg felmenni a lángtornyokhoz, de hétfőn most nem közlekedett, így az utolsó napra hagytuk. Viszont felültünk az óriáskerékre, amelyen 25 AZN volt egy fülke ára.

Az óriási zászlónál igazán az elképesztő mennyiségű odahordott kő az érdekes, a tetejére nem engedtek felmenni a rendőrök. Rendőrből egyébként rengeteg van, még a körforgalomban is mintha ők szabályoznák a közlekedést, meg több helyen lámpa helyett. A zászlóban azt érdemes megfigyelni, hogy hogyan kell úgy rögzíteni egy több négyzetméteres anyagot úgy, hogy mindig szépen lobogjon a szélben (vö. országzászló a Kossuth téren, volt alkalmunk felcsavarodva, becsípődve látni pár nappal később). Tehát a rövidebb él több helyen van rögzítve a felvonómadzaghoz, illetve a fő trükk az, hogy a szabadon álló alsó csücskön egy súly lóg.

Ezen az útvonalon egyébként jár a 88-as, 6-os vagy az 5-ös busz, amely fejenként 20 gepikbe kerül, leszállás az első ajtón, ilyenkor kell fizetni a sofőrnek. Ez, ahogy ezt már mások is leírták, a fehér vagy régi buszokon van így. A piros színűek a metrón is használatos Bakicarddal mennek, ilyet a nagyobb buszmegállókban és a metróban lehet kapni. A Bakicard alapára 2 manat, erre lehet feltölteni összeget, piros buszra felszálláskor, vagy metróban a bejáratnál kell lecsippantani, ötünknek ötször. Az automata mindig kijelzi, mennyi összeg van még rajta. A három nap alatt azt tapasztaltuk, hogy buszra sosem kellett várnunk, mindig jött, az indulóban lévő buszokat pedig karunkat felemelve intettük le, ahogy mások is.

Kerestünk a városról közlekedési térképet is, vagy legalább normális turistatérképet, nem találtunk igazán jót még könyvesboltban sem. Ahogy az óvárosban jelzett turistainformációs központ sem lett meg. Nem baj, a szálláson van net, ott bárminek utána lehet nézni, gondoltuk, de első este csalatkoznunk kellett, így a jegyzeteinkre hagyatkoztunk.

A bőséges ebéd után nagy vacsorára senki nem vágyott, még egy kávézás és sütemény belefért a belvárosban, majd pedig este leugrottunk még a kivilágított várost megnézni. Jól tettük, mert a lángtornyok csak első nap voltak megvilágítva, pontosabban csak egy közülük, a további estéken sötétek maradtak. A hosszú dupla nap után korai alvás következett, két szép szobában, amelyekből másnap, mivel ezek csak ideiglenesek voltak, költöznünk kellett. Előnye volt a két fürdőszoba és wc, hátrány az akadozó wifi és a pótágy az egyik, már nagyra nőtt gyermeknek.

Azerbajdzsán - előkészületek

Miért éppen Azerbajdzsán?

A karácsonyi szünetben a Wizzair ajánlatait nézegetve nagyon olcsó repülőjegyeket találtunk, amelyeket pár nap gondolkodás után lefoglaltunk. Fejenként egy jegy oda-vissza nagyjából 16.500 Ft-ba került, erre jött rá a feladandó csomag valamint 16.000 Ft-ért klubtagság váltása. Mivel így már klubtagok lettünk, újabb csábító ajánlatok jöttek, így a bakui jegyek lefoglalása után néhány nappal eldőlt, hogy a nyári nagy nyaraláson nézzük meg a másik két kaukázusi köztársaságot: Kutaisi-ba is beszereztük a jegyeket.

Ezen felül pedig még sosem jártunk ilyen messze, ennyire Keleten. 

Kérdésként merült fel, hogy ez már Ázsia? 

Forrás: wikipedia

Láthatóan különböző értelmezések vannak.

Vízum

Már foglaláskor sejtettem, hogy ezzel szívni fogunk. Igazam lett, olcsón nem lehet megúszni. Több lehetőség van:
1. Foglaljunk itthonról, például az Ezerút utazási irodánál, akkor intézik és olcsóbb a vízum, de jóval drágább a szállás (legalább kétszerese), mint amit a Booking-on kinéztünk. Amúgy drága a vízumügyintézés.
2. A magyarországi azeri nagykövetségen keresztül: meghívólevelet kellett volna beszereznünk (Honnan?) és Pesten ügyet intéznünk,  a felutazgatás tovább drágított volna.
3. E-vízum azeri utazási irodán keresztül.
Mindhárom lehetőséget körbejártuk, végül a 3. lehetőség mellett döntöttünk. Az azerbajdzsáni külügyminisztérium honlapján található listából 18 irodának írtam ajánlatkérést. Végül, azok közül akik válaszoltak, az Alean Travel ajánlatát fogadtuk el, akik csoportos kedvezményt adtak ötünknek, így fejenként 50 dollárt kellett elutalnom Western Unionon keresztül, miután a bekért szkennelt és egyéb dokumentumok rendben találtattak. Két héten belül e-mailben megérkezett az öt vízum.

Szállás

A belváros közepén találtunk a Booking.com segítségével kényelmesnek látszó apartmant, amely fejenként és éjszakánként jelenlegi árfolyamon kb. 4200 Ft-ba kerül.

Pénz

Az azeri pénz neve manat, váltopénze a kopik (gepik). 2-3 évvel ezelőtt íródott blogokban olvastuk, hogy közel egy euró egy manat. Most azonban, 2016. márciusában már csak 0.55 euró illetve 172 Ft! Kíváncsian várjuk, hogy vajon nagyon jól fogunk-e járni a pénzünkkel, avagy az árak is elszálltak az alacsony olajárak és a recesszió következtében? 

Információ

Internet nélkül nagyon keveset lehetne megtudni az országról, de még a net segítségével is eléggé hiányos a tájékoztatás, különösen a gyakorlati információk hiányoznak a hivatalos oldalakról. Szeretem például megnézni, hogy milyen lesz a repülőtér, mire számíthatunk, a legtöbb nemzetközi repülőtér honlapja részletes térképpel, üzletek, szolgáltatások felsorolásával szolgál. A bakuié nem ilyen.

Útikönyvet magyar nyelven egyet lehet beszerezni, Obrusánszki Borbáláét. Sokat foglalkozik kultúrával, történelmi magyarázatokkal, elfogult. Térképek nincsenek benne, gyakorlati információkból lehetne több.

Az alábbi linkek bizonyultak hasznosnak:

http://azerbaijan.travel/ 

http://mtrans.az/index.php/eng/table-of-trips/inter-city -buszjáratok Bakuból

https://en.wikivoyage.org/wiki/Baku

http://azerbaijan.az/_Maps/_tourism_include_r.html - turisztikai térkép

http://www.aze.info/tours/baku_city_tour/

http://turbina.ru/authors/Annataliya/travels/feed/131292/ - nagyon jó, részletes beszámoló oroszul;)

http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/6512?req=elmenybeszamolok%2F6512  - legjobb élménybeszámoló magyarul

Holnap indulunk!