10. nap

Augusztus 15. Terv: Tbiliszi - Sinaghi - Gremi és más kolostorok - Telavi

Végül csak mi aludtunk a hostel szobájában, de elég nyugtalan éjszakánk volt. Még nyitott ablak mellett is fülledt meleg, pedig most először egy kis zápor is esett este. Ezen kívül még késő éjjel is érkeztek vendégek, a pakisztániaknak lett valamilyen társaságuk, a recepciós is csatlakozott hozzájuk, aki benn az épületben dohányzott (!), hangosan beszélgettek hosszan, a vége az lett, hogy Z. fél kettő tájban nem bírta és kiment őket töredékes angolsággal rendreutasítani (please shut up), beígérte nekik azt is, hogy ő majd reggel hétkor fog énekelni. Biztos megsértődtek, mert aztán aludni is máshová mentek, nem a mi szobánkba.

Reggel a szemközti boltokból, pékségből szereztünk reggelire valót, az autót pedig időben meghozták. Kiderült, hogy automata váltós, amúgy elég kényelmes kocsi, volt benn néhány régi kazetta is, meglepetés, hogy mi van rajtuk. Egyébként Nissan XTrail. A műbőr ülés eléggé izzasztó, ilyen melegben, a klíma ellenére is, egy-egy törülközőt lehetne rá tenni, valamint hátul a középen ülőnek nincs annyi helye, mint otthon a Kangoo-ban. Ezért megegyeztek, hogy forgó rendszerben fognak ülni, naponta egy hellyel odébb megy hátul mindenki.

Az indulás egész jól sikerült, a maps.me offline térkép kifejezetten jó gps-ként is akár, bár a legelején rögtön bevitt Tbilisziben egy erősen emelkedő macskaköves utcába, persze hogy jöttek szemből is. Egyébként az utak eddig a korábbi leírásokban olvasottaktól talán eltérően nem kifejezetten rosszak, sőt az átlag magyar utaknál egyáltalán nem rosszabbak. Eddig.

Sighnaghi-ba mentünk először, a város előtt a Bodbe női kolostorba tértünk be. Itt van a Szent Nino kápolna, és lejjebb a hasonló nevű forrás is, oda azonban nem mentünk le. A grúzok szent helyeként említi az útikönyv, apácák vannak itt, szép, rendezett épületegyüttes és a kilátás miatt is érdemes kitérni ide. Előtte még megálltunk a kilátás kedvéért, gyerekek kérik, említsem meg, hogy itt emberek két autóval megálltak, és spontán táncra perdültek, lehet, valami jó hír vagy zene jött a rádióban.

Autónk

Bodbe kolostor

Érkezés Sighnaghiba

Sighnaghiról sok jót olvastunk, azért jöttünk ide, olaszos hangulatú, szép fekvésű, különleges városként írnak róla mások. Ebédelő helyet kerestünk itt és sétáltunk egyet. Étterem csak harmadik-negyedikre lett, zárva voltak, egy órát kellett volna várni, stb, lehet, hogy mindenki hétfőn tart szünnapot? Végül egy négyfogú anyóka beinvitált minket egy nyitva lévő helyre, ott ebédeltünk, közepesen jót. Így utólag, nekem Telavi, ahol most a szállásunk van, jobban tetszik. Riasztónak találom, hogy kvadokkal mászkálnak a városban, mármint Sighnaghiban, azzal vinnék a turistákat a keskeny utakon.

Sighnaghiból Nekresit és Gremit terveztük még felkeresni, illetve látni valamit a borvidékből. Szép a táj errefelé, nemcsak szőlők, más gyümölcsösökből is van, vagy éppen mogyoróültetvényből, több helyen van kiírva borospince és más ilyen lehetőség, egyelőre nem éltünk vele. Nekresiben megálltunk, de a kolostorhoz csak kisbusszal lehetett volna felmenni, aminek az indulási ideje bizonytalan volt, fenn is várt volna fél órát, ezért úgy döntöttünk, átmegyünk inkább Gremibe. Ott csak egy kicsit kellett felfelé lépcsőzni, és máris benn voltunk az erődben, persze templom itt is van. Gremi régen Kacheti fővárosa volt, a király székhelye, innét került át később Telaviba. Az erődben a templomon kívül megtekinthető még régi borospince a földbe vájt kancsókkal, egy 17. századi wc (pottyantós, karosszékes, vizeskancsó odakészítve) és a vár néhány helyisége az őrtoronnyal, ahova fel lehet menni, kis múzeumon keresztül, ami belépős. Itt N. egy szögletben denevért látott, a sikoltását két emelettel lejjebb is hallotta a pénztáros néni, a denevér is felébredt és kirepült.

Nekresi kolostor lenti bejárata

Híd alatti bárányok Gremi mellett

Képek Gremiből

Hat óra körül értünk Telaviba, a szállást kis keresgélés után megtaláltuk. Kívülről semmi különös ház egy kis kopottnak látszó utcában az Etos GH, de belül gyönyörű kis kertje van, és a hátsó vendégház, ahol két szobát kaptunk külön-külön fürdővel és közös konyhával, teljesen új, a teraszról a nagy hegyekre látni. Eto eléggé elfoglaltnak látszott, több vendég is érkezett, de hozott nekünk hideg, saját gyümölcslét, süteményt és feldarabolt, hideg görögdinnyét. Mikor ezeket megettük, elsétáltunk a belvárosba, amit szépen felújítottak az elmúlt években, a vár renoválása most zajlik. A tavalyi nyaralásunkról a lett Valmierára emlékeztetett a város, több helyről is nagyon szépen rálátni a nagy hegyekre, este szép fények voltak, hangulatos sétálóutcája van. Egy szép kis teraszra ültünk le, hogy aki még vacsorázni akar, egyen. Végre nem volt hőség, holnap biztosan még hűvösebb lesz, megyünk a hegyek közé tovább, Kazbegibe.

Esti képek Telaviból

Nap néni: anyóka az étteremből, lett róla kép és videó is.

Nap bácsi: Gremiben, fiúk szerint pap, szerintem csak egyszerű dolgozó, felment harangozni, miközben mi is a toronyban voltunk.

11. nap

Augusztus 16. Terv: Telawi - Ananuri - Kazbegi, Gergeti

Nagyon kényelmes szállásunk volt ma, teljesen új szobák, szépen felszerelve, berendezve. Etonak még megmutattam, hogy benne van a német nyelvű útikönyvben tippként, nem is tudott róla, örült neki. Miután az utcában lévő pék friss kenyerét, és a háziasszony Eto édes süteményét a teraszon megreggeliztük, elindultunk Akhmetán át Tianetin keresztül Zhinvali irányába, hogy elérjük a Stepantsmindára (Kazbegi) vezető grúz hadiutat, azaz a főutat. Akhmetától Tieanitiig fehér színű út van a térképen, ez köves utat jelentett szép vidéken, erdőkön át, 30 km-en keresztül. Az út jól járható, csak lassan. Tábla és a térképünk is jelzett egy Kvetara nevű műemléket ezen az úton, az úton félreállva 10-15 perces gyaloglással értük el. Hasonlóan a korábbi kolostorokhoz, fallal és őrtoronnyal rendelkezett valaha, a kistemplomot nemrég felújították, tetőt cseréltek rajta. Majd megkeresem, miféle építményről van szó, útikönyvben nincs benne. Tianetitől már sárga színű út megy, korán örültünk a nagyon jó minőségű aszfaltnak, hamarosan egy bocsánatot kérő tábla jött és újabb köves út meg útépítő gépek. Itt láttunk egy lovas utánfutóval tolató kocsit és mellette kiszúrtunk egy magyar rendszámú autót! Összefutottunk a Selyemút Lóháton Történelmi Lovas Expedícióval, aminek a tagjai Bakuig mennek, váltott lovakkal, kaptunk matricát is (NKA támogatja).

Kvetara romjai: 9-10. századi építmények, és különleges kistemplom, kereszt alapzattal

Leérve a folyóvölgybe ráfordultunk a hadiútra, amelyről érdekes dolgokat írt a könyv:1863-ban végre orosz mérnökök irányításával elkészült, de aztán 20 évre rá megnyílt a Tbiliszi-Baku vasútvonal is, és arra vesztett a gazdasági jelentőségéből. Ugyanakkor érdekes, hogy kulturális szempontból milyen fontos szerepet töltött be, hiszen ez kellett ahhoz, hogy a 19. századi orosz és más külföldi művészek, írók a Kaukázusba, Tbiliszibe utazzanak és a sok kaukázusi témájú irodalmi mű is így születhetett meg.

Ananuriban álltunk meg, a zsibvásáros parkolóban ettünk egy-egy grúz gyorsételt (hacsapuri a kisebb fajtából és hotdog), majd megnéztük az erődöt, benne a 17. századi templomot, amelyen keleti díszítőelemeket véltünk felfedezni.

Az egyik legforgalmasabb átmenő út, az Ananuri hídnál

Ezek nem díszítőelemek, hanem felirat a templom falán

Később megálltunk még fenn a hágónál, a kilátónál, ahogy mindenki más, élveztük a szép kilátást. Nagyon szép az útvonal előtte és utána is, hatalmas hegyek között megy. Kár, hogy ezek a megállók szemetesek. Később kilométereken át kamionok mellett mentünk el, később megtudtuk, itt kell várakozniuk, mert az oroszok nem engednek be sokat egyszerre és a határ közelében keskeny az út, kevés a hely, ott nem férnének el.

A Booking-on foglalt szállást nehezen találtuk meg, mivel nincsenek normális házszámok, sokszor meg kellett kérdezni. Mikor meglett, bemenve nem lettünk lelkesek, régi, nyomasztó szobák, gondozatlan környék és kert, bár tiszta és rendezett ház, közös fürdő, viszont elég messze a központtól. Eljöttünk (tankolni, mondtuk), aztán lent a városban végül hosszas gondolkodás után az Easy Hotelben szálltunk meg, ahonnan szép a kilátás és újszerű az épület, bár egy szobában vagyunk mind, de saját fürdővel. A net a sok vendég miatt akadozik. Itt vacsoráztunk, közben újabb magyarok jöttek, sok turista, hegymászó van errefelé. Az itt besegítő tulajdonos/főnöknőről kiderült, hogy anyósa mosonmagyaróvári származású. Mondtam neki, hogy én meg pont ott születtem, ennek megörült.

Közben besötétedett, tíz nap elteltével először vettünk fel pulóvert. Reggel arra számítunk, hogy az ablakból kinézve a Gergeti apátságot fogjuk látni háttérben a Kazbegi csúcsával. Az apátsághoz fogunk felmenni holnap és még remélhetőleg máshova is.

Nap bácsi: az expedíció tagja.

Nap néni: itt dolgozó tulajdonos/főnöknő.

12. nap

Augusztus 17. Terv: Kirándulások, túrák Kazbegi környékén

A mai napot túrázással töltöttük. Igyekeztem volna időben elindulni, hogy mindenhol elég időt tudjunk tölteni, de reggel kilenc előtt itt még a fű sem nő, nemhogy valami reggelifélét, teát, kávét lehetne kapni. A szomszéd kávézóban reggeliztünk, amelybe még két magyar társaság tért be akkor, ezzel meg is telt a helyiség. Az egyik kis csoport hegymászásra indult, a több mint 5000 méteres Kazbegit fogják elérni 2-3 nap múlva. Azt mondják, hogy van fenn 3000 m fölött egy alaptábor, ahol előző nap háromszázan sátoroztak.

Persze nem csak ilyen nagytalpú hegymászók vannak, hozzánk hasonlóan sokan tesznek kisebb-nagyobb túrákat, többükkel ma mindkét helyen összefutottunk, ahol jártunk. Délelőtt a szomszédos Gergeti faluból indulva felmásztunk a Gergeti-apátsághoz. Ide kocsival is visznek fel látogatókat. Úgy tűnik, a korábban olvasottaktól eltérően legalább három gyalogos útvonal visz fel, mi legalábbis máshol mentünk fel és le. A felfelé vezető út nekünk kényelmesebbnek és egész gyorsnak tűnt, a faluban jelzett parkolóból indul és nem az erdőn át, a patak mellett, és az apátság bal oldalánál ér fel, ha lentről nézzük. Odafenn ketten még tovább is mentek, hogy jó képeket tudjanak csinálni.

Kép a szállásról, reggel

Felfelé menet

A templom előtti fennsíkon

Újra lenn, patak a parkoló mellett: sajátos módja a vízelterelésnek

Esti kép a Kazbegiről

Miután a kocsik szerpentinjét folyamatosan keresztezve leértünk, kis pihenő után a szálláson újra autóba ültünk és elmentünk tovább az orosz határ felé, kb. 7 km-re innen, Gveleti településnél indul egy patak melletti szép útvonal egy vízeséshez, oda gyalogoltunk fel és le.

 Ezzel el is telt a nap. Nézegettünk más vacsorázó helyeket, de aztán visszatértünk mégis a saját szállás étterméhez. Kezdjük kicsit egyhangúnak találni a grúz ételeket, úgy látjuk, hogy Azerbajdzsánban tavasszal sokkal gazdagabb ízekkel találkoztunk, de a pár nap alatt Örményországban is.

Holnap hosszú út lesz, igyekszünk korán indulni, nem érdemes kivárni itt a reggelit.

Nap néni: háromgyerekes anyuka, akivel ma többször összefutottunk. A legkisebb gyerek, másfél-két éves, már pelenka nélkül, rá volt kötve, úgy ment vele fel és le, közben szoptatta, ráadásul gyaloglásra alkalmatlan pataszandál volt rajta.

Nap bácsi: Az apátsághoz felmenve leparkoltuk a kocsit egy út mellett, ahová egy öreg nem átallott 3 larit kérni tőlünk parkolásért. Ránk nézett, és biztos azt gondolta, na ezektől kérek. Amúgy esélyes lehetett volna még egy ír fiú, akit N. majdnem megdobott egy félig rágott, de kásás almával, ami megpattant egy fán.

13. nap

Augusztus 18. Terv: Kazbegi - Borjomi - Akhaltsikhe

Korán kelve már fél nyolc körül sikerült elindulnunk a szállásról. Az Easy Hotelben jó helyünk volt, különösen a panoráma a szobából és a teraszról volt nagyon szép, ráadásul a központban van. A fürdőszoba olyan grúzos, nem praktikus a zuhany, de úgy tűnik, szinte mindenhol ez a szerteszéjjel veretős van. Amit megfigyeltünk még, a mániákus spórolás a wc-papírral, negyed tekercs öt embernek két napra, jó, ha van saját, vagy venni kell tartaléknak.

Arra számítottam, hogy nagyon hosszú lesz az út Akhaltsikhe-ig, végeredményben észak-déli irányban átszeltük az országot az orosztól a török határig, de már délre Borjomiban voltunk, majd három óra felé megérkeztünk a szállásra is.

A reggeli mindig egy sarkalatos pont, szerettünk volna útközben reggel enni valamit, ami nem hacsapuri, de úgy tűnik, itt mindenhol ugyanaz a 20-30 étel van, legalábbis vidéken, és azt eszik reggel-este. Persze egy kisbüfében hacsapuri lett a vége.

Borjomiban azért már kicsit más volt a választék, talán azért, mert délebbre értünk, más tájegységre. Útközben érdekes volt, hogy egy helyen kilométereken át nyugágyat, függőágyat árultak, mindenféle mintában és méretben.

Borjomiban figyelemre méltó az Inka Café, sütemény, kávé és tea fogyott itt, majd elsétáltunk a park bejáratáig, ahonnan a felvonó indul. A park belépős, oda már nem mentünk be. Híres üdülőhely volt már a 19. században a város, épületek emlékeztetnek erre, többet szépen felújítottak. Kicsit hasonló a hangulata, mint az európai fürdővárosoknak, Bad Ischl, Karlovy Vary, Opatija.

Művészkávézó Borjomiban

A park bejárata Borjomiban

  Akhaltsikhe-ben a szállásunk az Old Town GH-ban van, a Rabatitól pár percre csak. Örmény házaspár a házigazda, emeletes a szobánk, fenn még több üres ágy is van, akár nyolcan is elférnénk itt. A fürdő a korábbiakhoz hasonló, azaz nincs zuhanytálca, megy mindenhová a víz. Ezen kívül azt mondta a tulajdonos, hogy ne dobjunk wc-papírt a wc-be (már megint ez a papír!), hanem a mellette lévő szemetesbe.

Délután még bejártuk a szépen felújított Rabatit, 7 lari a belépő ide a külföldi felnőttnek.

Képek Akhaltsikhe szépen felújított óvárosából

Kismacskát mindenhol találni

 Itt vacsoráztunk a Rabat étteremben, a választék hasonló a korábbiakhoz, egész jókat sikerült rendelni és enni. Aztán bementünk egy valódi szupermarketbe, ez az első, amit Grúziában találtunk, végre elég nagy, melegkonyhája is van, holnap bőven elég lesz ott vacsorázni. Úgy tűnik, az Edeka grúz megfelelője.

Holnap Vardziába megyünk, hogy megnézzük az ottani sziklavárost.

Z. és M. most a teraszon beszélgetnek a szomszéd vendégekkel, ahogy hallom, ők finnek. Z. beszél, M. korrigál és kiegészít.

Nap bácsi: fiatal pincér, aki semmilyen nyelven nem beszélt a grúzon kívül.

Nap néni: morgós wc-s néni Borjomiban.