13. nap

Augusztus 18. Terv: Kazbegi - Borjomi - Akhaltsikhe

Korán kelve már fél nyolc körül sikerült elindulnunk a szállásról. Az Easy Hotelben jó helyünk volt, különösen a panoráma a szobából és a teraszról volt nagyon szép, ráadásul a központban van. A fürdőszoba olyan grúzos, nem praktikus a zuhany, de úgy tűnik, szinte mindenhol ez a szerteszéjjel veretős van. Amit megfigyeltünk még, a mániákus spórolás a wc-papírral, negyed tekercs öt embernek két napra, jó, ha van saját, vagy venni kell tartaléknak.

Arra számítottam, hogy nagyon hosszú lesz az út Akhaltsikhe-ig, végeredményben észak-déli irányban átszeltük az országot az orosztól a török határig, de már délre Borjomiban voltunk, majd három óra felé megérkeztünk a szállásra is.

A reggeli mindig egy sarkalatos pont, szerettünk volna útközben reggel enni valamit, ami nem hacsapuri, de úgy tűnik, itt mindenhol ugyanaz a 20-30 étel van, legalábbis vidéken, és azt eszik reggel-este. Persze egy kisbüfében hacsapuri lett a vége.

Borjomiban azért már kicsit más volt a választék, talán azért, mert délebbre értünk, más tájegységre. Útközben érdekes volt, hogy egy helyen kilométereken át nyugágyat, függőágyat árultak, mindenféle mintában és méretben.

Borjomiban figyelemre méltó az Inka Café, sütemény, kávé és tea fogyott itt, majd elsétáltunk a park bejáratáig, ahonnan a felvonó indul. A park belépős, oda már nem mentünk be. Híres üdülőhely volt már a 19. században a város, épületek emlékeztetnek erre, többet szépen felújítottak. Kicsit hasonló a hangulata, mint az európai fürdővárosoknak, Bad Ischl, Karlovy Vary, Opatija.

Művészkávézó Borjomiban

A park bejárata Borjomiban

  Akhaltsikhe-ben a szállásunk az Old Town GH-ban van, a Rabatitól pár percre csak. Örmény házaspár a házigazda, emeletes a szobánk, fenn még több üres ágy is van, akár nyolcan is elférnénk itt. A fürdő a korábbiakhoz hasonló, azaz nincs zuhanytálca, megy mindenhová a víz. Ezen kívül azt mondta a tulajdonos, hogy ne dobjunk wc-papírt a wc-be (már megint ez a papír!), hanem a mellette lévő szemetesbe.

Délután még bejártuk a szépen felújított Rabatit, 7 lari a belépő ide a külföldi felnőttnek.

Képek Akhaltsikhe szépen felújított óvárosából

Kismacskát mindenhol találni

 Itt vacsoráztunk a Rabat étteremben, a választék hasonló a korábbiakhoz, egész jókat sikerült rendelni és enni. Aztán bementünk egy valódi szupermarketbe, ez az első, amit Grúziában találtunk, végre elég nagy, melegkonyhája is van, holnap bőven elég lesz ott vacsorázni. Úgy tűnik, az Edeka grúz megfelelője.

Holnap Vardziába megyünk, hogy megnézzük az ottani sziklavárost.

Z. és M. most a teraszon beszélgetnek a szomszéd vendégekkel, ahogy hallom, ők finnek. Z. beszél, M. korrigál és kiegészít.

Nap bácsi: fiatal pincér, aki semmilyen nyelven nem beszélt a grúzon kívül.

Nap néni: morgós wc-s néni Borjomiban.