7. nap

Augusztus 12. Terv: Jereván

A mai napra egy hosszabb túrát foglaltunk a Onewaytour-nál, amihez a szállásunk is tartozik, mégpedig a Tatev-kolostor komplexumba, ami Jerevántól kb. 4 órányi útra fekszik. A programban borkóstolás, a Norawank-kolostor megtekintése, a Tatev-kolostor, egy vízesés és az Ördög-híd természeti látványosság szerepelt, 7500 AMD/fő áron mentünk el, ebben már volt 500 AMD kedvezmény is (a cég túrái: www.onewaytour.com ), azaz kb. 4500 Ft/fő volt a reggel 7.45-től éjjel 11.30-ig tartó út és vezetett túra. Két busz indult, egy kicsi 8 fős Mercedes, ebben voltunk mi, a két fülöp-szigeteki lány tegnapról és egy izraeli fiú. A nagyobb buszban örmények és oroszok utaztak, valamint az idegenvezető.

A borkóstolás azt jelentette, hogy másfél órányi utazás után az első megállónál sok árus gyümölcsöt, saját bort, egyéb termékeket árult, volt egy pékség is, ahol kenyeret sütöttek, abból is vettünk, meg másból is.

A Noravank kolostor nagyon szép fekvésű, szépen kiépített látványosság, wc, szuvenírshop, információs táblák. Belépés ingyenes, csak a kis múzeumba belépésért kell külön fizetni. Arról nevezetes, hogy itt kéziratokat másoltak, miniatúrákat készítettek. Itt, ahogy más kolostorokban is, van titkos lejáró, amin keresztül a szerzetesek menekülhettek.

Noravank, kolostor

Menekülő lyuk a kolostorba

Miután egyre magasabbra értünk és kopár hegyek között gyéren lakott vidékeken haladtunk, a Tatev komplexum egy oázisként hatott, mintha Ausztriába érnénk a hegyek közé, újra megjelentek a fák, persze nem fenyők, szárazabb itt az éghajlat. A településeken hotel, hostel kínálat, még egy bungalós kempinget is láttunk. Étkezés, vízvétel sehol sem gond, menet közben nagyon sok helyen lett volna erre lehetőség, az út mentén végig vannak ilyen-olyan pihenőhelyek, büfék, éttermek. Közben volt egy kényszerpihenő is, a másik busznak kereket kellett cserélni.

A Tatev-kolostor tulajdonképpen egy épületegyüttes, komplexum, ahogy itt mondják, hiszen nem csak egy kolostorról van szó, hanem több más régi épületről is, amelyek egy része még nem látogatható. Különleges látványosság az eljutás a kolostorba, mivel egy 2010-ben átadott kabinos felvonó visz el oda. Erről tudni kell, hogy német-osztrák cég volt a kivitelező, 2010-ben adták át, akkor (talán azóta is?) Guiness-rekord a hosszúsága, ami több mint 5500 méter, ezt az utat 10-15 perc alatt teszi meg a 25 főt szállító kabin. Erre külön kellett fizetni, fejenként 5000 AMD a retúrjegy (3000 Ft). A jegy odafele időre szól, visszafelé bármikor lehet jönni, 19.45-kor jön az utolsó kabin. Menet közben információ szól örményül-oroszul-angolul, hogy éppen mit látunk alattunk.

Felérve néhány árus mellett mentünk el, a nénik szárított gyógynövényeket árultak, saját készítésű baklavát, churkchelát. A kolostorban Gayane, az idegenvezetőnk megmutatta az olajmalmot, a kolostor épületeit, a templomokat. Az 1931-es földrengésben az épületek súlyosan megrongálódtak, a harangtornyot azóta sem építették újjá, a felújítások folyamatosan zajlanak. A felvonó viszonylag drága menetdíjából is a fejlesztésekre fordítják a pénzt.

Visszaérve a kiinduló állomásra, elvittek még bennünket az Ördög-hídhoz, ahol 20 percet kaptunk. Egy szerpentinen ment le a busz, a parkolóból még nem látszik sok, lépcső vezet le a szurdokba, amelyben természetes sziklahíd van a lezúduló víz felett. Az egyik különlegesség, hogy hőforrások is vannak, természetes-mesterséges kőmedencékkel, benne langyos a víz, és emberek üldögélnek, még egyszerű öltöző is akad. Ha lett volna idő, lejjebb menve további barlangokat lehetett volna felfedezni, további vizes-üldögélős helyekkel. Így csak megnéztük a fenti szakaszt, bár ha tudtam volna, hogy fenn még táncra is perdülnek az örmények és a 20 percből 25-30 lesz, levittem volna a törülközőt legalább egy lábmosás erejéig. Egyébként itt is, mint szinte mindenhol, étel-ital beszerezhető, ingyen víz folyik, ez most ásványvíz jellegű. Már az első nap elmondták, hogy Örményországban mindenhol van víz, jó minőségű, iható, és lépten-nyomon ivókutakba lehet botlani, autóút melletti megállóknál, de Jereván központjában is.

Ezután a vízesés és a másik busz második defektje következett, míg a csoport kisétált és fényképezkedett a 9 ágú vízesésnél, megoldották a sofőrök a kerékcserét, nem akarjuk tudni hogyan, de van rá tippünk (a feltett pótkereket kisebbnek láttuk a többinél).

Az Ördöghídnál: nehéz jó képet csinálni

Fürdőmedence

Vízesés útközben

Visszafelé a sofőrünk még megállt egy kútnál gázt tankolni, itt a kocsmában kifejezetten jó húsos szendvicset és egyebet vettünk, és érdekes módon naplemente után elkezdtünk fázni. A hazaút hosszadalmas és fárasztó volt, lehetne itt hosszan írni az európaitól eltérő vezetési stílusról, a kocsi rugózásáról, az aszfalt minőségéről, hegyi utakról. Végül csak leértünk a hegyekből és majdnem fél 12 volt, mire Jereván központjában kiszálltunk. Itt, az izraeli fiúval együtt visszaloholtunk a szállásra, majd fürdés és fekvés. Ő egyébként hét hónapja van úton, Új-Zélandon kezdte, Japánban folytatta, majd Bécsen át a Balkán következett, onnan Görögországon át Örményországba repült, majd Grúziából megy haza szeptemberben. A hostelből másnap reggel már indult is tovább Hegyi-Karabahba.

Nap bácsi: izraeli fiú. Említésre méltó még Dávid, a sofőr.

Nap néni: a vízesésnél volt egy erőmű szépen gondozott gyeppel, ahonnan meglepetésszerűen egyszer csak kiemelkedtek az öntözők és megindult a víz. Egy nő, aki ott evett a fiával, nagyon vizes lett.

8. nap

Augusztus 13. Terv: Jereván

A tegnapi hosszú nap után ráérős kelés volt, hostelreggelivel, ami egy-egy tartalmas szendvicset takart, joghurttal és pékáruval még kiegészítettük. Reggel először is azt kellett kitalálni, hogy hogyan megyünk vissza Tbiliszibe, mert a hosszú vonatozástól elment a kedvünk, főleg, hogy tudjuk, marsrutkával csak 5-6 órás út lenne. Utánaolvastam a témának és megkérdeztem a recepción is, mondták, hogy a marsrutka pontosan 8000 AMD fejenként. Az itteni vezető felajánlotta, hogy hat személyes autót tud szerezni, sofőrrel, 45.000 AMD-ért, amit elfogadtunk, mivel háztól házig visz és nagyobb rugalmasságot ad. Még így is olcsóbb lesz a vonatnál. Így holnap fél 10-kor indulunk vissza Tbiliszibe.

A délelőtt további részében elmentünk a közeli Vernisszázsra, azaz a kézműves piacra, amely tényleg az, nem pedig bolhapiac vagy giccsparádé. Ráadásul nincs tele nyomulós árusokkal, meg lehet fogni, nézni az árut, anélkül hogy ránktukmálnák. Így lett két táska, kitűző, kép, hűtőmágnes.

A piac szomszédságában lévő téren figyeltünk fel Alinára (mint később kiderült, így hívják a 10 éves kislányt), aki megdöbbentően ügyesen hegedült, például Brahmstól a Magyar táncokat és más darabokat, fejből. Nagymamával beszélgettem egy kicsit, mindössze két éve tanul hegedülni, szinte le sem teszi, annyit gyakorol.

Ezután a közeli Tospia étterembe mentünk ebédelni, még a vonatos Elena ajánlására. Nagyon elegáns hely (házassági évforduló volt ma!), nagyjából magyarországi másodosztályú éttermi árakkal, italárak alatta.

A meleg miatt sikerült rábeszélni mindenkit, hogy még nézzünk be a Matenadaran múzeumba, ahol több ezer régi kéziratot, töredéket őriznek. A legrégebbi, amit találtam, 5-6. századi evangéliumtöredék volt, de vannak itt török, perzsa és más nyelvű kötetek, pergamenek is, nemcsak vallási tárgyúak, hanem rendeletek, tudományos munkák is.

Innét viszonylag kevés gyaloglással, egy hátsó úton sikerült elérni a Kaszkádoknak majdnem a tetejét, ahol még világosban akartunk fényképeket csinálni. Amikor első nap voltunk itt, nem derült ki számunkra, hogy a bal oldalon beépítve mozgólépcső is felvisz, igaz, csak este 8-ig jár.

Sertéscsíkok pirított mogyoróval és mandulával

Aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell

Matenadaran épülete

A Kaszkádok és szobraik

Még az örmény konyakos céghez lehetett volna kimenni, de ahhoz már nem volt kedvünk, elment az idő, így kis pihenés után sötétedéskor kimentünk a Köztársaság térre megnézni a szökőkutakat, ahol zene volt várható. Nem vártuk ki a végét, de majd egy órán át három blokkot hallgattunk meg, egy komolyzeneit, egy francia sanzonosat és egy harmadikat, amelyben csupa Jerevánról szóló szám volt.

Nap néni: erőszakosabb szakállas koldusnő.

Nap bácsi: iráni férfi, angol tanár a hostelből, Z. sokat beszélgetett vele. Hitetlenkedve hallgatta, hogy nálunk csak úgy át lehet biciklizni Ausztriába és tenni egy kört, nincsenek határok.

9. nap

Augusztus 14. Terv: Jereván városnézés, majd vonattal vissza Tbiliszibe

Ketten még reggeli előtt elmentek fényképezni a városba, hátha sikerül elkapni a Kaszkádokról az Ararátot, de az út csak félsikert hozott. A legtisztábban leginkább a vonatból láttuk a hegyet. Reggelire a hostelben a házigazda néni saját maga sütötte sós és édes süteménye volt, mellé alma, egy részét elcsomagoltuk és fél 10 körül már indultunk is Jirannal, egy hétszemélyes Mitsubishiben. Nagyon kényelmesen utaztunk, a sofőr megbízhatóan vezetett (biztos mondtak neki előzőleg valamit, a vezetési stílus téma volt, mikor a főnökkel beszélgettünk), és ő maga ajánlotta, hogy a Szevan-tónál tarthatunk pihenőt, a kolostorhoz felmenni csak 10 perc. Így is volt, szép volt a kilátás a tóra a félszigetről.

Felkeltek korán, hátha, de alig látszik valami az Ararátból

Szevan-tónál

Továbbmenve egyszer álltunk még meg, amúgy szép erdős tájakon is haladtunk, míg elértük a határt. Ott hirtelen egy csomó autó lett, talán egy órába is beletelt, mire átértünk és újra visszaszállhattunk a kocsiba. Közben azt emlegettük, hogy bizony tudni kell értékelni a határok nélküli EU-t. Voltak sokan nagy csomagokkal, sofőrünk szerint Oroszországba mennek kitelepülni, lehet, hogy így van. Mi elsőre azt gondoltuk, hogy bevásárló turisták, de szerinte Grúzia olcsóbb, mint Örményország.

Átérve már szinte Tbiliszinél találtunk egy étkezőhelyet – az örményeknél hamarabb akadt volna-, ahol a sofőrt is meghívva ettünk kinkalit és krumplival töltött lángostésztát, ennek nem tudom a nevét.

A hostel a legegyszerűbb a foglalt szállásunk közül, mivel az volt az eredeti terv, hogy vonattal érkezünk éjjel vissza, és elég lesz csak befeküdni, nem kell drága szállás, csak legyen közel a vasúthoz. Szóval 5 fekhely egy közös szobában, ami nyolcágyas, ki fogjuk bírni. Két pakisztáni szobatárs van már. Lakik itt egy kicsi kismacska is, nem a szobában.

Délután még mostam itt két adagot, estére, mire visszaértünk a városi sétából, szinte száraz volt minden. Furcsa volt a városban az előző, jó kis apartmanunk közelében lenni.

Esti képek a Rike-parkból

Nap néni: hosteles recepciós, kedves. N. megmutatta neki képen a saját cicáját, Oregánót.

Nap  bácsi: sofőr.

10. nap

Augusztus 15. Terv: Tbiliszi - Sinaghi - Gremi és más kolostorok - Telavi

Végül csak mi aludtunk a hostel szobájában, de elég nyugtalan éjszakánk volt. Még nyitott ablak mellett is fülledt meleg, pedig most először egy kis zápor is esett este. Ezen kívül még késő éjjel is érkeztek vendégek, a pakisztániaknak lett valamilyen társaságuk, a recepciós is csatlakozott hozzájuk, aki benn az épületben dohányzott (!), hangosan beszélgettek hosszan, a vége az lett, hogy Z. fél kettő tájban nem bírta és kiment őket töredékes angolsággal rendreutasítani (please shut up), beígérte nekik azt is, hogy ő majd reggel hétkor fog énekelni. Biztos megsértődtek, mert aztán aludni is máshová mentek, nem a mi szobánkba.

Reggel a szemközti boltokból, pékségből szereztünk reggelire valót, az autót pedig időben meghozták. Kiderült, hogy automata váltós, amúgy elég kényelmes kocsi, volt benn néhány régi kazetta is, meglepetés, hogy mi van rajtuk. Egyébként Nissan XTrail. A műbőr ülés eléggé izzasztó, ilyen melegben, a klíma ellenére is, egy-egy törülközőt lehetne rá tenni, valamint hátul a középen ülőnek nincs annyi helye, mint otthon a Kangoo-ban. Ezért megegyeztek, hogy forgó rendszerben fognak ülni, naponta egy hellyel odébb megy hátul mindenki.

Az indulás egész jól sikerült, a maps.me offline térkép kifejezetten jó gps-ként is akár, bár a legelején rögtön bevitt Tbilisziben egy erősen emelkedő macskaköves utcába, persze hogy jöttek szemből is. Egyébként az utak eddig a korábbi leírásokban olvasottaktól talán eltérően nem kifejezetten rosszak, sőt az átlag magyar utaknál egyáltalán nem rosszabbak. Eddig.

Sighnaghi-ba mentünk először, a város előtt a Bodbe női kolostorba tértünk be. Itt van a Szent Nino kápolna, és lejjebb a hasonló nevű forrás is, oda azonban nem mentünk le. A grúzok szent helyeként említi az útikönyv, apácák vannak itt, szép, rendezett épületegyüttes és a kilátás miatt is érdemes kitérni ide. Előtte még megálltunk a kilátás kedvéért, gyerekek kérik, említsem meg, hogy itt emberek két autóval megálltak, és spontán táncra perdültek, lehet, valami jó hír vagy zene jött a rádióban.

Autónk

Bodbe kolostor

Érkezés Sighnaghiba

Sighnaghiról sok jót olvastunk, azért jöttünk ide, olaszos hangulatú, szép fekvésű, különleges városként írnak róla mások. Ebédelő helyet kerestünk itt és sétáltunk egyet. Étterem csak harmadik-negyedikre lett, zárva voltak, egy órát kellett volna várni, stb, lehet, hogy mindenki hétfőn tart szünnapot? Végül egy négyfogú anyóka beinvitált minket egy nyitva lévő helyre, ott ebédeltünk, közepesen jót. Így utólag, nekem Telavi, ahol most a szállásunk van, jobban tetszik. Riasztónak találom, hogy kvadokkal mászkálnak a városban, mármint Sighnaghiban, azzal vinnék a turistákat a keskeny utakon.

Sighnaghiból Nekresit és Gremit terveztük még felkeresni, illetve látni valamit a borvidékből. Szép a táj errefelé, nemcsak szőlők, más gyümölcsösökből is van, vagy éppen mogyoróültetvényből, több helyen van kiírva borospince és más ilyen lehetőség, egyelőre nem éltünk vele. Nekresiben megálltunk, de a kolostorhoz csak kisbusszal lehetett volna felmenni, aminek az indulási ideje bizonytalan volt, fenn is várt volna fél órát, ezért úgy döntöttünk, átmegyünk inkább Gremibe. Ott csak egy kicsit kellett felfelé lépcsőzni, és máris benn voltunk az erődben, persze templom itt is van. Gremi régen Kacheti fővárosa volt, a király székhelye, innét került át később Telaviba. Az erődben a templomon kívül megtekinthető még régi borospince a földbe vájt kancsókkal, egy 17. századi wc (pottyantós, karosszékes, vizeskancsó odakészítve) és a vár néhány helyisége az őrtoronnyal, ahova fel lehet menni, kis múzeumon keresztül, ami belépős. Itt N. egy szögletben denevért látott, a sikoltását két emelettel lejjebb is hallotta a pénztáros néni, a denevér is felébredt és kirepült.

Nekresi kolostor lenti bejárata

Híd alatti bárányok Gremi mellett

Képek Gremiből

Hat óra körül értünk Telaviba, a szállást kis keresgélés után megtaláltuk. Kívülről semmi különös ház egy kis kopottnak látszó utcában az Etos GH, de belül gyönyörű kis kertje van, és a hátsó vendégház, ahol két szobát kaptunk külön-külön fürdővel és közös konyhával, teljesen új, a teraszról a nagy hegyekre látni. Eto eléggé elfoglaltnak látszott, több vendég is érkezett, de hozott nekünk hideg, saját gyümölcslét, süteményt és feldarabolt, hideg görögdinnyét. Mikor ezeket megettük, elsétáltunk a belvárosba, amit szépen felújítottak az elmúlt években, a vár renoválása most zajlik. A tavalyi nyaralásunkról a lett Valmierára emlékeztetett a város, több helyről is nagyon szépen rálátni a nagy hegyekre, este szép fények voltak, hangulatos sétálóutcája van. Egy szép kis teraszra ültünk le, hogy aki még vacsorázni akar, egyen. Végre nem volt hőség, holnap biztosan még hűvösebb lesz, megyünk a hegyek közé tovább, Kazbegibe.

Esti képek Telaviból

Nap néni: anyóka az étteremből, lett róla kép és videó is.

Nap bácsi: Gremiben, fiúk szerint pap, szerintem csak egyszerű dolgozó, felment harangozni, miközben mi is a toronyban voltunk.