Baku - 1. nap

03.28. hétfő

Összefolyt a két nap.

Wizzair: problémamentes indulás, késés nélkül érkezés Bakuba. Alvás a gépen nehézkes: világos van, mászkálás, hangosbemondó.

Hány óra van? – Wizzair indulás előtt e-mailt küld: nincs már nyári időszámítás Azerbajdzsánban, érkezés oda ottani idő szerint fél 6-kor fél 7 helyett. Ehhez képest leszálláskor mégiscsak azt mondják be, hogy 6.20 van. Leszálláskor próbálom tisztázni a dolgot, hány óra is van, és hogy akkor csütörtökön hánykor van visszaindulás, 7.05-kor vagy 6.05-kor, persze itt is mást mondanak, mint az értesítésben állt. Majd szóltak, hogy igyekezzünk, mert ránk vár a busz. Nem tud a nyári időszámítás elmaradásáról a személyzet, ahogy a mobiltelefonok sem, ez az első ilyen alkalom. Az előzetes levélben leírtak bizonyultak helyesnek, visszaindulás 6.05-kor lesz csütörtök reggel.

Belépés a reptéren az országba szintén viszonylag gyorsan megy, mindenkit lefotóznak és mehet. Pénzváltás, majd túl gyorsan szegődik mellénk egy taxis, nem akartam, nagyon nem akartam, mégis 50 manat lett a fuvar a városba. Nem vagyunk jók alkuban, ez igaz az egész útra.

Menet közben jól elbeszélgettünk oroszul, közben magyarázta, milyen épületek mellett mentünk el. Persze hogy mind az öten beszuszakoltuk magunkat a normál személyautó taxiba, biztonsági övről szó sem volt.

A szálláson adtak két szobát a foglalt apartman helyett – technikai probléma -, ahol akár rögtön pihenhettünk volna, azt viszont nem akartunk, éhesek voltunk.

A Paris Bistro kávézót a Tripadvisoron találtam, éjjel-nappal nyitva tartó helyként, amely reggeli menüvel is rendelkezik, ideális a korán reggel érkezőknek. Nagyjából fejenként 6 manatból reggeliztünk meg, elegáns környezetben, a tengerparti bulvár közelében.

Sok kép a Szökőkutak teréről

Nem pontosan itt, de a közelben van Rolls-Royce üzlet is.

Szökőkút a Bulváron

Szintén a tengerparti sétányon találtuk.

Látkép északi irányban.

A három lángtorony

Baku egyik jelképe - a Maiden (Leány) torony

Semmi különös, csak egy aluljáró lejárója.

Sok kép az óvárosból.

A fürdő (Hamam) teteje

A Maiden torony tetejéről szép a kilátás.

A Shirvan Sahok palotája

Épületrészlet a belvárosban.

Régi zsinagóga tornya. A kedvenc étterem - Fisincan - alatta van.

Maiden torony más nézetből

Az óvárosban 9-kor nyitott a  Maiden torony, ide a belépő 4 AZN felnőttnek, 0,2 iskolásoknak. Itt is, és a palotában is elsőre drága komplett vezetést ajánlgatnak, csak miután jelzem, hogy önállóan szeretnénk megnézni, vezető nélkül, akkor mondják meg a belépő árát. A torony és a lejjebb leírt palota kiállítása is nagyon igényes, több nyelven, azaz angolul és oroszul is jól nyomon követhető, érdekes, tele interaktív elemekkel. A toronyban a szintek más és más témának vannak szentelve, például, hogy milyen célt szolgálhatott a torony, megemlítve azt is, hogy téli napfordulón süt be a nap a kicsi ablakokon. Egy másik szinten a toronyhoz kapcsolódó legendás történeteket lehet digitális könyvben lapozgatni, egy következő emeleten hologramos ábrázolás van. A torony tetejéről szép kilátás nyílik az óvárosra.

A Shirvan Sahok palotája 10-kor nyit: szintén nagyon klassz kiállítás várja a látogatókat, hasonló belépőárak mellett. Részletesen bemutatja a trónterem feltételezett berendezését, elemzi az iszlám építészeti motívumokat, azeri hangszereket, egy másik épületben pedig a közelben feltárt, korábban víz alatti erődből származó elemeket találunk.

Nagyjából itt fogyott el a család ereje, így, még ebéd előtt 1-2 óra pihenés és alvás következett a közeli szálláson. A belvárosban térkép nélkül sem lehet eltévedni: gyermekünk szerint csak követni kell a frissen aszfaltozott Forma 1 pálya nyomvonalát, az újra levisz a bulvárra, ahonnan szállásunk utcája nyílik.

Ebédelni a recepciósunk javaslatára a Fisincan étterembe mentünk, amely a szökőkutas térről nyílik és egy régi zsinagógával van szemben. Itt egy business lunch menü 6AZN volt. Nagyon elégedettek voltunk vele, többféle fogásból választhattunk, a hat manatban benne volt a kenyér, ital, előétel (leves vagy saláta) és főétel. A következő két napban nem is kerestünk más vacsorázó helyet.

Ebéd után hosszú séta következett a napsütésben a tengerparton. Gyerekek kívánságára az Eurovíziós Dalfesztivál helyszínét, az Üvegpalotát vettük célba, de az bizony gyalog elég messze van. Útközben van egy biciklikölcsönző is, jó alternatíva lehet, ha kevésbé szeles az idő. A sétányon ilyentájt nem sokan voltak, nagyjából minden sétálóra jutott egy-egy takarító: mindenfelé söpörtek, korlátot fényeztek, kertet gondoztak.

Baku várja a Forma 1-t

Szőnyegmúzeum

Kilátás az óriáskerékről: felújítás alatt lévő csarnok

Monstrum a zászlós téren

Üvegpalota: este szépen világít.

A siklóval szerettünk volna eredetileg felmenni a lángtornyokhoz, de hétfőn most nem közlekedett, így az utolsó napra hagytuk. Viszont felültünk az óriáskerékre, amelyen 25 AZN volt egy fülke ára.

Az óriási zászlónál igazán az elképesztő mennyiségű odahordott kő az érdekes, a tetejére nem engedtek felmenni a rendőrök. Rendőrből egyébként rengeteg van, még a körforgalomban is mintha ők szabályoznák a közlekedést, meg több helyen lámpa helyett. A zászlóban azt érdemes megfigyelni, hogy hogyan kell úgy rögzíteni egy több négyzetméteres anyagot úgy, hogy mindig szépen lobogjon a szélben (vö. országzászló a Kossuth téren, volt alkalmunk felcsavarodva, becsípődve látni pár nappal később). Tehát a rövidebb él több helyen van rögzítve a felvonómadzaghoz, illetve a fő trükk az, hogy a szabadon álló alsó csücskön egy súly lóg.

Ezen az útvonalon egyébként jár a 88-as, 6-os vagy az 5-ös busz, amely fejenként 20 gepikbe kerül, leszállás az első ajtón, ilyenkor kell fizetni a sofőrnek. Ez, ahogy ezt már mások is leírták, a fehér vagy régi buszokon van így. A piros színűek a metrón is használatos Bakicarddal mennek, ilyet a nagyobb buszmegállókban és a metróban lehet kapni. A Bakicard alapára 2 manat, erre lehet feltölteni összeget, piros buszra felszálláskor, vagy metróban a bejáratnál kell lecsippantani, ötünknek ötször. Az automata mindig kijelzi, mennyi összeg van még rajta. A három nap alatt azt tapasztaltuk, hogy buszra sosem kellett várnunk, mindig jött, az indulóban lévő buszokat pedig karunkat felemelve intettük le, ahogy mások is.

Kerestünk a városról közlekedési térképet is, vagy legalább normális turistatérképet, nem találtunk igazán jót még könyvesboltban sem. Ahogy az óvárosban jelzett turistainformációs központ sem lett meg. Nem baj, a szálláson van net, ott bárminek utána lehet nézni, gondoltuk, de első este csalatkoznunk kellett, így a jegyzeteinkre hagyatkoztunk.

A bőséges ebéd után nagy vacsorára senki nem vágyott, még egy kávézás és sütemény belefért a belvárosban, majd pedig este leugrottunk még a kivilágított várost megnézni. Jól tettük, mert a lángtornyok csak első nap voltak megvilágítva, pontosabban csak egy közülük, a további estéken sötétek maradtak. A hosszú dupla nap után korai alvás következett, két szép szobában, amelyekből másnap, mivel ezek csak ideiglenesek voltak, költöznünk kellett. Előnye volt a két fürdőszoba és wc, hátrány az akadozó wifi és a pótágy az egyik, már nagyra nőtt gyermeknek.