Baku - 3. nap

03.30. szerda

Előre láttuk, hogy száraz, kissé hűvös, szeles idő lesz, Gobusztán meglátogatására ideális. Útibeszámolók különböző kijutási módokat említenek, most sem tudom pontosan megmondani, hogy pontosan mi a tér neve, ahonnan a 195-ös busz indul, de annyi bizonyos, hogy a belvárosban és a parti bulváron közlekedő 5-ös, 6-os, 88-as buszoknak itt a végállomása. Kis üzletek, árusok és egy nagy Favorit market található itt, utóbbiba tértünk be visszafelé. A 195-ös busszal több mint egy órát mentünk, a sofőrnek előzetesen magyaráztam oroszul, hogy a gobusztáni múzeumhoz szeretnénk menni, ahová taxik visznek, és addig szeretnénk menni, ahol a taxik állnak. Nem tudta/értette, pedig idősebb volt, értsd, kellett tudnia oroszul. A mögötte ülő asszonyság segített oroszból azerire fordítani, végül már mindenki tudta a buszon, hogy hová megyünk és mikor kell leszállnunk (egy-két szolgálatból hazabuszozó rendőr és mások). Ez az út drágább volt, azaz a kb. 60-70 km fejenként 0,8 manatba, nagyjából 145 forintba került. Útközben sok érdekeset látni, fúrótornyot partközelben, üdülőfalut, senki földjét, senki földjét fallal bekerítve, úgy általában minden építményt fallal bekerítve, kisiskolásokat, akik tiszta cipőben szállnak buszra, anyuka és nagymama kísérőik pedig sáros kalucsnival sétálnak vissza a buszmegállóból.

Végre megérkeztünk, ahol leszállva hamar megalkuszunk: nagyobb autó nincs, rögtön azt ajánlják, hogy kettő taxit béreljünk, 30-30 manatért. Ezt reálisnak tartjuk és elfogadjuk, mivel Burjan, az idősebbik sofőr magától sorolja, hogy a sárvulkánokhoz, sziklarajzokhoz és a múzeumokhoz visz minket, mindez több órányi program.

Tehát a család kétfelé oszlik, és  egy piros Ladában  valamint egy ismeretlen márkájú koreai kisautóban foglal helyet. Innentől kalandok sora következik, leginkább azért, mert az előző napi kiadós eső alaposan feláztatta az amúgy is rossz állapotban lévő utat.

Útközben a buszból

Útközben - el a Bibi Heybat mecset mellett

Az egyik taxink...

amire megalkuszunk a két sofőrrel...

majd tankolunk is egy kicsit.

Itt már elég rossz az út...

de a sofőr mindent megtesz...

végül az utolsó szakaszt gyalog tesszük meg...

és ez vár minket a domb tetején.

Vezetőnk szerint ez egy tíz éves sárvulkán lehet.

A bugyborékolás fázisai

Háttérben a Kaszpi-tenger

Vigyázz, hova lépsz.

Kicsi kocsi ragacsos úton

Itt már tolásra vár...

...de van aki rossz helyre állt...

...a sofőr ezért hazavitte...

...ahol került rögtön azeri tea is.

Az utolsó szakaszt gyalog tesszük meg, érdemes felmászni, különleges, világvégi hely ez. A csendben közelebb érve már hallani a bugyborékolást, a távolban a Kaszpi-tenger látszik. A vulkánok különböző korúak, Burjan szerint a nagy tíz éves, de van itt kicsi egy éves is, a bugyborékoló iszap hideg, szerinte gyógyhatású, kénes szagú. Burjan még elmesélte, hogy nyáron egy nő fényképezés közben nyakig süllyedt az iszapba, mivel rossz helyre lépett, ezért úgy kellett kihúzni.

Lefelé menet mindenféle vicces dolog történt. Az autók beleragadtak a sárba, Z. besegített a tolásba, de rossz helyre állt. A tetőtől talpig felfröccsent sarat Burjan házában mossák le, ahol a mamuska teával is kínálja őket.

Mindeközben mi már a piros Ladával a múzeumnál vagyunk, ahová, és tovább a sziklarajzokhoz tökéletes út vezet. A bejáratnál, miután kiderült, hogy magyarok vagyunk, a fiatal dolgozó elmondja, hogy sokat tanult Petőfi Sándorról és elszavalja kapásból oroszul a Nemzeti dalt. Csak ámulunk. Majd a különálló és rendkívül tiszta mosdóépületben letakarítjuk a cipőinkről a sarat, mire végzünk Z.-ék is megérkeznek és a múzeumot már együtt nézzük meg. A múzeum a korábbiakhoz hasonlóan élményszerű, interaktív, tartalmas, jól követhető. Egy teremben az Európában fellelhető sziklarajzokat ábrázolják térképen, örömmel látjuk, hogy lám-lám, mi már jártunk a távoli Alta rajzainál is. Részletesen bemutatják, hogy az őskortól kezdve milyen emberek milyen rajzokat hagytak itt, hogyan zajlott a rajzok feltárása, hogyan éltek az ősemberek itt.

Taxisaink már várnak a múzeum előtt és felvisznek a rajzokhoz, ahol a lent vásárolt jegyeket ismét be kell mutatni. Még rajzok nélkül is érdekes lenne egy túra itt a sziklák között, rálátva a Kaszpi-tengerre.

Múzeum kívülről

részlet belülről

Kígyóveszély (csak meleg időben)

A híres csónakos rajz

A legnagyobb barlang

A sátor arra szolgál, hogy nagy melegben hűsölhessenek a látogatók.

A kirándulás végeztével visszatérünk a taxikkal, jobban mondva csak a pirossal a kiindulási helyre, mivel a kis fekete koreai kocsi valószínűleg a sártól eltömődve leállt. Már menet közben rég eldöntöttük, hogy már csak a kocsimosás szükségessége végett meg az útviszonyok miatt többet fogunk adni 30 manatnál, így a kirándulás végén végül 40-40 manatot kapnak a sofőrök, így mindnyájan elégedettek vagyunk, meg eléggé sárosak is. Nem baj, emlékezetes kirándulás volt. A legtisztább az én fekete nadrágom maradt, azt a buszról való leszálláskor szakítja ki egy az ülésből kiálló éles valami.

A Favorit Marketben vásárolunk, például azeri baklavát, ami ugyan tömény, de finom, és még haza is hozunk belőle. Fűszerek közül kurkumát, szárított gránátalma-magot, sumac-ot és plov fűszerkeveréket szereztem be. Utánanéztem később, a sumac magyar neve szömörce, tipikus azeri fűszer, amit például húsokra használnak. További erős azeri fekete teák is kerültek, nagyon olcsón.

Visszatérve Z. ahogy volt, sárosan betért még a Lavezza kávézóba kapucsinót inni, ahol magyarokkal fut össze, akik a repülőgépen is fenn voltak, és szintén másnap mennek haza. Az már csak másnap derült ki, hogy a négyből csak ketten, mert a másik kettő nem találta meg az útlevelét, így egy kicsit élvezi még az azeri vendégszeretetet.

Este még vacsora után felmegyünk a siklóval a lángtornyokhoz, kicsit sajnálva, hogy világosban nem jöttünk fel, nagyon szép mecset található a fenti állomásnál, valamint szép parkok, emlékművekkel. Készül azért néhány fénykép, de a viharos hideg szél szinte lefújja a fejünket.

Este a recepción még egyszer egyeztetjük a taxit, amit már reggel kértem tőlük, hogy majd másnap hajnali fél négyre (!) rendeljenek. Rövid alvás következik, itthoni idő szerint hajnali egykor kelünk.