4. nap

Augusztus 9. Terv: Tbiliszi, kirándulások

Ma az egész napot Tbilisziben töltöttük. Délelőtt az utcánkban az útikönyv alapján szecessziós házakat kerestünk a megszokottól eltérő irányban elindulva, de nem volt olyan nagy szám. Előtte még megfigyeltük, hogy a ház udvarába zöldségekkel felpakolt kézikocsival asszony érkezett, lepakolt és sorban jöttek a házlakók és talán a szomszéd tömbből is uborkát, répát, stb. vásárolni. Engem is kérdeztek, mikor teregettem, de gyümölcs nem volt, főzésre pedig nem készültünk.

 Majd elsétáltunk a kabinos felvonóig, pont 11 órára értünk oda, amikortól elindult az üzemmód. Azzal mentünk fel a Grúzia anya szobrához, onnét pedig a Narikala-erőd érintésével lesétáltunk a vízesésig és a fürdőkig, hogy legyen róla nappali kép is. Ezután ebéd következett, jót és jó áron sikerült enni a Panouri (?) étteremben, úgymint harscsó levest zöldfűszerekkel, valami csirkelevest (chickirtma), khinkalit különböző töltelékekkel, ostrit, ami marhahús párolva enyhén csípős szószban, kebabot és egy hacsapurit.

Aztán visszasétáltunk egy fagyival a szállásra, aludtunk egyet délután a nagy melegben, majd a Nemzeti Galériát keresve valószínűleg a Nemzeti Múzeum egy másik részlegébe jutottunk, így Piroshmani képek helyett az avantgard kiállítást és egy másikat néztünk meg, gondoltam, jó ötlet a nagy melegben beiktatni egy múzeumot.

Majd a Rustaveli sugárúton sétáltunk, került egy nem bóvli de mégsem túl drága napszemüveg is N.-nek az eltörött helyett, betértünk egy bevásárlóközpontba is (kávé, sütemény). Innen a funicular (sikló) alsó állomását céloztuk meg, de ez is elég magasan volt, miközben felértünk, érintettük a Zichy Mihály utcát is! Utánanéztem, a grúzok nemzeti festőjükként tisztelik, állítólag van szobra is itt a városban, ő illusztrálta a nemzeti eposzukat (Tigrisbőrös lovag) és járt is itt, és a Kaukázusban az 1880-as években.

A sikló a vidámparkba visz fel, zöld feltölthető kártyát kell rá venni, és ugyanerre a kártyára kell tölteni a pénztárban, ha ki akarunk próbálni valamilyen látványosságot. A legkisebbnek sikerült a középsőt rábeszélnie egy vizes, fatörzses-lecsúszós játékra, minek következtében csuromvizes lett mindkettő, bár ez a nagy melegben nem volt baj, gyorsan száradtak. Később nagyobb élvezet volt figyelni más gyanútlan vendégeket. A vidámparkot az útikönyv útmutatását követve, a hátsó bejáraton át a 124-es busszal hagytuk el, ami egy szerpentinen jött le a hegyről, még ott is teheneket kerülgetve.

Reggeli kilátás az erőd felől

A vízesés felé

Az egyik fürdő homlokzata

Kilátás a vidámparkból

Holnap este indulunk Jerevánba, eddig egyikünk van túl egy enyhe gyomorrontáson (széntablettával kezelve+vodka), illetve másikunk a trópusi melegre csalánkiütésekkel reagál, találunk erre is megoldást. Jó sok vizet fogyasztunk, ahogy mások is a városban, szerencsére szinte mindenhol lehet kapni.

Nap bácsi: iráni házaspár férfi tagja, akikkel egy felvonóban utaztunk, csináltunk nekik egy közös képet és kicsit beszélgettünk.

Nap néni: a felvonóra várva grúz fiatal idegenvezető állt mögöttünk, sorban állt az ázsiai csoportja helyett, volt már Budapesten a Wizzair-rel.

5. nap

Augusztus 10. Terv: Tbiliszi - Jereván

A reggel és a délelőtt pakolással, ügyintézéssel telt. Gyógyszertárba mentem kenőcsért, voltunk az autókölcsönzőnél tisztázni néhány dolgot, és átpakoltuk a bőröndöket, majd vártuk 12-re a nénit, hogy leadjuk neki a kulcsokat. Közben végre úszódöntőket is közvetített felvételről a grúz tévé, így visszanézhettük Hosszú Katinka harmadik aranyérmét. Amúgy esténként is van folyamatos közvetítés, de számunkra érdektelen sportágakkal.

Ma tehát azt rendeztük el, hogy a bérelt autó majd arra a szállásunkra jöjjön, ahová Jerevánból visszaérkezünk, megbeszéltük, hogy Kutaisziban majd hol fogunk lakni és nagyjából mikor vigyék el onnan a kocsit; öt kisebb bőröndöt/táskát csináltunk mindazzal a holmival, ami Örményországba kellhet, emellett volt még három kicsit kézitáskánk a napi holmival (fényképező, telefon, okmányok, víz), valamint egy nagy bőrönd. Elmentünk tehát metróval a vasútállomásra, ahol leadtuk a csomagmegőrzőben az öt kisebb bőröndöt (16 lari összesen, a megőrző az első peronról közelíthető meg, balra egy fehér konténer); majd megkerestük a nagy bőrönddel a következő szállást (Flint Hostel, az állomástól 10 perc gyalog), ahol visszaérkezéskor aludni fogunk egy éjszakát. Itt hagytuk a nagy bőröndöt négy napra, ezt előzetesen leleveleztük velük. Így most már szabad volt a kezünk és mehettünk volna bárhová, de a 37-39 fokos hőség nem volt csábító.

Először ettünk ebédet az állomás önkiszolgálójában, olcsó és jó volt. Itt üldögéltünk, majd lementünk megnézni a közeli piacot. A ruhanemű és sok zöldség és gyümölcs mellett két nagy csarnokban is arany- és ékszerárusokat találtunk. Hosszú üvegezett asztalok mögött főleg nők ültek és ékszereket adtak-vettek.

Piacon

A piac környéke

Aranyárusok

Csúnyácska, de egy éjszakára jó lesz majd

Ekkor még mindig csak négy óra lehetett, a vonatig még mindig volt bőven időnk, ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk vonattal a városba a Rusztaveli sugárútra és megnézzük a tegnap kihagyott Nemzeti Galériát.

Végül megintcsak eltévesztettük és a Zurab Tsereteli Modern Művészeti Múzeumba mentünk be, de nem bántuk: modern, légkondicionált épület, rendes mellékhelyiségek, ingyen ivóvíz, ráadásul még a kiállítás is elég részletes volt, másfél órát töltöttünk bent.

Ez a sugárút Tbiliszi elegáns negyede drága boltokkal, de kicsit odébb már egy egyszerű étteremben (Cafe Tbiliszi) jóval olcsóbban sikerült vacsoráznunk, mint a belvárosban, ráadásul nem is voltak kicsik az adagok (diós sárgarépa-saláta, zöldséggel töltött csirkemellfilé, kebab, párolt marha szószban, csirkesaslik…).

Ezután visszametróztunk, vettünk a vonatútra innivalót, felvettük az öt kisebb bőröndöt és még mindig van egy óránk a vonat érkezéséig, ami 22.16-kor fog indulni Jerevánba.

 Nap néni: aki elaludt a metróbódéban és valaki rákopogott.

Nap bácsi: Csomagmegőrző ember. De lehetett volna a kalauz a vonaton is. Inkább kocsikísérő, ő osztja ki az ágyneműt, már felszálláskor kezeli a jegyeket, szól, ha jönnek a határőrök, szól megérkezés előtt negyven perccel.

6. nap

Augusztus 11. Terv: Jereván, kirándulás

A vonatút annyiban jó volt, hogy valamennyit tudtunk aludni. Ezt akadályozta a határátkelés, valamelyik határőr mindig érkezett és fel kellett kelni, vagy épp az útlevelet vitték el és hozták vissza. Emellett, bár légkondicionált volt a kocsi és néha ezt egy kicsit lehetett is érezni, a négyfős kupéban nagyon kevés volt a levegő. A vonat rázott és ringatott, volt akinek idő kellett ahhoz, hogy ezt megszokja, és voltak más utasok is, több kisgyerekes család, örmények, akik jöttek a grúz tengerpartról. Én a három gyerekkel egy négyszemélyes fülkében voltam (két-két ágy felül és alul), míg Z. egy másik fülkébe került, egy fiatal örmény hölgy mellé! Jól elbeszélgettek, Elena adott tippeket Jerevánhoz, majd érkezés után kisegített 10 euró dramra váltásával.

A reggel már kellemes volt a vonaton, az első, amit megláttunk az ablakból, az Ararát volt, nekem a második a sok-sok cirokseprű, amiket valahol egy állomáson árultak. Nagyjából ez a két dolog jellemző is volt egész nap, az Ararát újra meg újra szembejött, valamint feltűnő a tisztaság mindenhol, ha még nem volt tiszta, akkor épp söpörtek vagy takarítottak.

Ararát reggel, vonatból

Tehát leszállva a vonatról megint utazásszervezéssel kellett foglalkoznunk: reggel fél nyolckor még nem volt nyitva pénzváltó, nem volt örmény dram nálunk, euróval fizetni taxisnak lett volna még a lehetőség, ha nincs ott Elena, aki felváltotta és fogott is nekünk megfelelő taxit, ami aztán 2000 AMD-ért (1200 Ft) bevitt a központban lévő szállásra.

Itt egy szobát már elfoglalhattunk, jeleztük, hogy mi már jelentkeztünk a mai, 10 órakor induló buszos programra, ebből támadt egy kis bonyodalom, mert nem találták a jelentkezést, de bemutatva nekik a levelezésünket megoldódott ez is.

Kicsit később pénzt váltottunk, boltban vettünk reggelit, megettük egy utcai padon (szép tiszta ám minden!) és siettünk a 10 órakor induló kisbuszhoz. Itt négy franciával, néhány orosszal és örménnyel, két fülöp-szigeteki lánnyal indultunk el egy idegenvezetővel, akit Arpinak hívtak, és aki egy sok nyelven igen gyorsan beszélő örmény hölgy. Ez a túra a nem túl távoli környék kolostorait, templomait kereste fel, úgymint Khor Virap, Echmiadzin, St. Gayane, St. Hripsime, Zvarnots.

Most itt hosszú lenne leírni, melyik miről nevezetes, emellett szokatlan volt egy birkanyáj részének lenni, viszont ebben a hőségben talán a legkényelmesebb módja a nevezetességek megtekintésének. Az épületek többsége a kora középkorban keletkezett, jellemzően 5-7. századi. Khor Virap erődítményként is szolgált, alatta a török határkerítést láttuk. Echmiadzin az örmény keresztény egyház központja, ott van a katolikos, azaz a legfőbb egyházi vezető. A harmadik és negyedik két régi kistemplom, utóbbi jellegzetes örmény mód szerint kereszt alapra építve, Zvarnots a világörökség része, régi körtemplom maradványait tárták fel itt, mellette kis múzeum található, amely azt is megmutatja, mely későbbi építményekre volt hatással. Bár az idegenvezető nagyon energikus volt, a társaság úgy döntött, tartsunk egy óra ebédszünetet egy Tahir Pizzában, ahol persze mást is lehetett enni, meglepően olcsón és jót. Már írtam róla, de akárhol jártunk, szemét nem volt sehol, törekszenek mindenhol a tisztaságra.

Jereván fő sétálóutcája, az alsó képen ivókút

Operaház

Képek Khor Virapból

És háttérben az Ararát

Öntözéses termesztés az Ararát völgyében

Echmiadzin bejárat és templom

Zvarnots, körtemplom romjai

Utca a fő sétálóutca alatt Jerevánban

Köztársaság tér, Jereván

Kaszkádok, Jereván

Mikor visszaértünk, jól esett végre a zuhany és kis pihenő, majd a napot esti sétával zártunk Jereván központjában, erről annyit röviden, hogy egységes, rendezett képet mutat, sok új, monumentális épülettel, ebben Bakura emlékeztet némileg, bár ezt az összehasonlítást kikérnék maguknak a felek.

Nap néni: Arpi, az idegenvezető.

Nap bácsi: a vonatkísérő kalauz.

7. nap

Augusztus 12. Terv: Jereván

A mai napra egy hosszabb túrát foglaltunk a Onewaytour-nál, amihez a szállásunk is tartozik, mégpedig a Tatev-kolostor komplexumba, ami Jerevántól kb. 4 órányi útra fekszik. A programban borkóstolás, a Norawank-kolostor megtekintése, a Tatev-kolostor, egy vízesés és az Ördög-híd természeti látványosság szerepelt, 7500 AMD/fő áron mentünk el, ebben már volt 500 AMD kedvezmény is (a cég túrái: www.onewaytour.com ), azaz kb. 4500 Ft/fő volt a reggel 7.45-től éjjel 11.30-ig tartó út és vezetett túra. Két busz indult, egy kicsi 8 fős Mercedes, ebben voltunk mi, a két fülöp-szigeteki lány tegnapról és egy izraeli fiú. A nagyobb buszban örmények és oroszok utaztak, valamint az idegenvezető.

A borkóstolás azt jelentette, hogy másfél órányi utazás után az első megállónál sok árus gyümölcsöt, saját bort, egyéb termékeket árult, volt egy pékség is, ahol kenyeret sütöttek, abból is vettünk, meg másból is.

A Noravank kolostor nagyon szép fekvésű, szépen kiépített látványosság, wc, szuvenírshop, információs táblák. Belépés ingyenes, csak a kis múzeumba belépésért kell külön fizetni. Arról nevezetes, hogy itt kéziratokat másoltak, miniatúrákat készítettek. Itt, ahogy más kolostorokban is, van titkos lejáró, amin keresztül a szerzetesek menekülhettek.

Noravank, kolostor

Menekülő lyuk a kolostorba

Miután egyre magasabbra értünk és kopár hegyek között gyéren lakott vidékeken haladtunk, a Tatev komplexum egy oázisként hatott, mintha Ausztriába érnénk a hegyek közé, újra megjelentek a fák, persze nem fenyők, szárazabb itt az éghajlat. A településeken hotel, hostel kínálat, még egy bungalós kempinget is láttunk. Étkezés, vízvétel sehol sem gond, menet közben nagyon sok helyen lett volna erre lehetőség, az út mentén végig vannak ilyen-olyan pihenőhelyek, büfék, éttermek. Közben volt egy kényszerpihenő is, a másik busznak kereket kellett cserélni.

A Tatev-kolostor tulajdonképpen egy épületegyüttes, komplexum, ahogy itt mondják, hiszen nem csak egy kolostorról van szó, hanem több más régi épületről is, amelyek egy része még nem látogatható. Különleges látványosság az eljutás a kolostorba, mivel egy 2010-ben átadott kabinos felvonó visz el oda. Erről tudni kell, hogy német-osztrák cég volt a kivitelező, 2010-ben adták át, akkor (talán azóta is?) Guiness-rekord a hosszúsága, ami több mint 5500 méter, ezt az utat 10-15 perc alatt teszi meg a 25 főt szállító kabin. Erre külön kellett fizetni, fejenként 5000 AMD a retúrjegy (3000 Ft). A jegy odafele időre szól, visszafelé bármikor lehet jönni, 19.45-kor jön az utolsó kabin. Menet közben információ szól örményül-oroszul-angolul, hogy éppen mit látunk alattunk.

Felérve néhány árus mellett mentünk el, a nénik szárított gyógynövényeket árultak, saját készítésű baklavát, churkchelát. A kolostorban Gayane, az idegenvezetőnk megmutatta az olajmalmot, a kolostor épületeit, a templomokat. Az 1931-es földrengésben az épületek súlyosan megrongálódtak, a harangtornyot azóta sem építették újjá, a felújítások folyamatosan zajlanak. A felvonó viszonylag drága menetdíjából is a fejlesztésekre fordítják a pénzt.

Visszaérve a kiinduló állomásra, elvittek még bennünket az Ördög-hídhoz, ahol 20 percet kaptunk. Egy szerpentinen ment le a busz, a parkolóból még nem látszik sok, lépcső vezet le a szurdokba, amelyben természetes sziklahíd van a lezúduló víz felett. Az egyik különlegesség, hogy hőforrások is vannak, természetes-mesterséges kőmedencékkel, benne langyos a víz, és emberek üldögélnek, még egyszerű öltöző is akad. Ha lett volna idő, lejjebb menve további barlangokat lehetett volna felfedezni, további vizes-üldögélős helyekkel. Így csak megnéztük a fenti szakaszt, bár ha tudtam volna, hogy fenn még táncra is perdülnek az örmények és a 20 percből 25-30 lesz, levittem volna a törülközőt legalább egy lábmosás erejéig. Egyébként itt is, mint szinte mindenhol, étel-ital beszerezhető, ingyen víz folyik, ez most ásványvíz jellegű. Már az első nap elmondták, hogy Örményországban mindenhol van víz, jó minőségű, iható, és lépten-nyomon ivókutakba lehet botlani, autóút melletti megállóknál, de Jereván központjában is.

Ezután a vízesés és a másik busz második defektje következett, míg a csoport kisétált és fényképezkedett a 9 ágú vízesésnél, megoldották a sofőrök a kerékcserét, nem akarjuk tudni hogyan, de van rá tippünk (a feltett pótkereket kisebbnek láttuk a többinél).

Az Ördöghídnál: nehéz jó képet csinálni

Fürdőmedence

Vízesés útközben

Visszafelé a sofőrünk még megállt egy kútnál gázt tankolni, itt a kocsmában kifejezetten jó húsos szendvicset és egyebet vettünk, és érdekes módon naplemente után elkezdtünk fázni. A hazaút hosszadalmas és fárasztó volt, lehetne itt hosszan írni az európaitól eltérő vezetési stílusról, a kocsi rugózásáról, az aszfalt minőségéről, hegyi utakról. Végül csak leértünk a hegyekből és majdnem fél 12 volt, mire Jereván központjában kiszálltunk. Itt, az izraeli fiúval együtt visszaloholtunk a szállásra, majd fürdés és fekvés. Ő egyébként hét hónapja van úton, Új-Zélandon kezdte, Japánban folytatta, majd Bécsen át a Balkán következett, onnan Görögországon át Örményországba repült, majd Grúziából megy haza szeptemberben. A hostelből másnap reggel már indult is tovább Hegyi-Karabahba.

Nap bácsi: izraeli fiú. Említésre méltó még Dávid, a sofőr.

Nap néni: a vízesésnél volt egy erőmű szépen gondozott gyeppel, ahonnan meglepetésszerűen egyszer csak kiemelkedtek az öntözők és megindult a víz. Egy nő, aki ott evett a fiával, nagyon vizes lett.