5. nap

Augusztus 10. Terv: Tbiliszi - Jereván

A reggel és a délelőtt pakolással, ügyintézéssel telt. Gyógyszertárba mentem kenőcsért, voltunk az autókölcsönzőnél tisztázni néhány dolgot, és átpakoltuk a bőröndöket, majd vártuk 12-re a nénit, hogy leadjuk neki a kulcsokat. Közben végre úszódöntőket is közvetített felvételről a grúz tévé, így visszanézhettük Hosszú Katinka harmadik aranyérmét. Amúgy esténként is van folyamatos közvetítés, de számunkra érdektelen sportágakkal.

Ma tehát azt rendeztük el, hogy a bérelt autó majd arra a szállásunkra jöjjön, ahová Jerevánból visszaérkezünk, megbeszéltük, hogy Kutaisziban majd hol fogunk lakni és nagyjából mikor vigyék el onnan a kocsit; öt kisebb bőröndöt/táskát csináltunk mindazzal a holmival, ami Örményországba kellhet, emellett volt még három kicsit kézitáskánk a napi holmival (fényképező, telefon, okmányok, víz), valamint egy nagy bőrönd. Elmentünk tehát metróval a vasútállomásra, ahol leadtuk a csomagmegőrzőben az öt kisebb bőröndöt (16 lari összesen, a megőrző az első peronról közelíthető meg, balra egy fehér konténer); majd megkerestük a nagy bőrönddel a következő szállást (Flint Hostel, az állomástól 10 perc gyalog), ahol visszaérkezéskor aludni fogunk egy éjszakát. Itt hagytuk a nagy bőröndöt négy napra, ezt előzetesen leleveleztük velük. Így most már szabad volt a kezünk és mehettünk volna bárhová, de a 37-39 fokos hőség nem volt csábító.

Először ettünk ebédet az állomás önkiszolgálójában, olcsó és jó volt. Itt üldögéltünk, majd lementünk megnézni a közeli piacot. A ruhanemű és sok zöldség és gyümölcs mellett két nagy csarnokban is arany- és ékszerárusokat találtunk. Hosszú üvegezett asztalok mögött főleg nők ültek és ékszereket adtak-vettek.

Piacon

A piac környéke

Aranyárusok

Csúnyácska, de egy éjszakára jó lesz majd

Ekkor még mindig csak négy óra lehetett, a vonatig még mindig volt bőven időnk, ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk vonattal a városba a Rusztaveli sugárútra és megnézzük a tegnap kihagyott Nemzeti Galériát.

Végül megintcsak eltévesztettük és a Zurab Tsereteli Modern Művészeti Múzeumba mentünk be, de nem bántuk: modern, légkondicionált épület, rendes mellékhelyiségek, ingyen ivóvíz, ráadásul még a kiállítás is elég részletes volt, másfél órát töltöttünk bent.

Ez a sugárút Tbiliszi elegáns negyede drága boltokkal, de kicsit odébb már egy egyszerű étteremben (Cafe Tbiliszi) jóval olcsóbban sikerült vacsoráznunk, mint a belvárosban, ráadásul nem is voltak kicsik az adagok (diós sárgarépa-saláta, zöldséggel töltött csirkemellfilé, kebab, párolt marha szószban, csirkesaslik…).

Ezután visszametróztunk, vettünk a vonatútra innivalót, felvettük az öt kisebb bőröndöt és még mindig van egy óránk a vonat érkezéséig, ami 22.16-kor fog indulni Jerevánba.

 Nap néni: aki elaludt a metróbódéban és valaki rákopogott.

Nap bácsi: Csomagmegőrző ember. De lehetett volna a kalauz a vonaton is. Inkább kocsikísérő, ő osztja ki az ágyneműt, már felszálláskor kezeli a jegyeket, szól, ha jönnek a határőrök, szól megérkezés előtt negyven perccel.