6. nap

Augusztus 11. Terv: Jereván, kirándulás

A vonatút annyiban jó volt, hogy valamennyit tudtunk aludni. Ezt akadályozta a határátkelés, valamelyik határőr mindig érkezett és fel kellett kelni, vagy épp az útlevelet vitték el és hozták vissza. Emellett, bár légkondicionált volt a kocsi és néha ezt egy kicsit lehetett is érezni, a négyfős kupéban nagyon kevés volt a levegő. A vonat rázott és ringatott, volt akinek idő kellett ahhoz, hogy ezt megszokja, és voltak más utasok is, több kisgyerekes család, örmények, akik jöttek a grúz tengerpartról. Én a három gyerekkel egy négyszemélyes fülkében voltam (két-két ágy felül és alul), míg Z. egy másik fülkébe került, egy fiatal örmény hölgy mellé! Jól elbeszélgettek, Elena adott tippeket Jerevánhoz, majd érkezés után kisegített 10 euró dramra váltásával.

A reggel már kellemes volt a vonaton, az első, amit megláttunk az ablakból, az Ararát volt, nekem a második a sok-sok cirokseprű, amiket valahol egy állomáson árultak. Nagyjából ez a két dolog jellemző is volt egész nap, az Ararát újra meg újra szembejött, valamint feltűnő a tisztaság mindenhol, ha még nem volt tiszta, akkor épp söpörtek vagy takarítottak.

Ararát reggel, vonatból

Tehát leszállva a vonatról megint utazásszervezéssel kellett foglalkoznunk: reggel fél nyolckor még nem volt nyitva pénzváltó, nem volt örmény dram nálunk, euróval fizetni taxisnak lett volna még a lehetőség, ha nincs ott Elena, aki felváltotta és fogott is nekünk megfelelő taxit, ami aztán 2000 AMD-ért (1200 Ft) bevitt a központban lévő szállásra.

Itt egy szobát már elfoglalhattunk, jeleztük, hogy mi már jelentkeztünk a mai, 10 órakor induló buszos programra, ebből támadt egy kis bonyodalom, mert nem találták a jelentkezést, de bemutatva nekik a levelezésünket megoldódott ez is.

Kicsit később pénzt váltottunk, boltban vettünk reggelit, megettük egy utcai padon (szép tiszta ám minden!) és siettünk a 10 órakor induló kisbuszhoz. Itt négy franciával, néhány orosszal és örménnyel, két fülöp-szigeteki lánnyal indultunk el egy idegenvezetővel, akit Arpinak hívtak, és aki egy sok nyelven igen gyorsan beszélő örmény hölgy. Ez a túra a nem túl távoli környék kolostorait, templomait kereste fel, úgymint Khor Virap, Echmiadzin, St. Gayane, St. Hripsime, Zvarnots.

Most itt hosszú lenne leírni, melyik miről nevezetes, emellett szokatlan volt egy birkanyáj részének lenni, viszont ebben a hőségben talán a legkényelmesebb módja a nevezetességek megtekintésének. Az épületek többsége a kora középkorban keletkezett, jellemzően 5-7. századi. Khor Virap erődítményként is szolgált, alatta a török határkerítést láttuk. Echmiadzin az örmény keresztény egyház központja, ott van a katolikos, azaz a legfőbb egyházi vezető. A harmadik és negyedik két régi kistemplom, utóbbi jellegzetes örmény mód szerint kereszt alapra építve, Zvarnots a világörökség része, régi körtemplom maradványait tárták fel itt, mellette kis múzeum található, amely azt is megmutatja, mely későbbi építményekre volt hatással. Bár az idegenvezető nagyon energikus volt, a társaság úgy döntött, tartsunk egy óra ebédszünetet egy Tahir Pizzában, ahol persze mást is lehetett enni, meglepően olcsón és jót. Már írtam róla, de akárhol jártunk, szemét nem volt sehol, törekszenek mindenhol a tisztaságra.

Jereván fő sétálóutcája, az alsó képen ivókút

Operaház

Képek Khor Virapból

És háttérben az Ararát

Öntözéses termesztés az Ararát völgyében

Echmiadzin bejárat és templom

Zvarnots, körtemplom romjai

Utca a fő sétálóutca alatt Jerevánban

Köztársaság tér, Jereván

Kaszkádok, Jereván

Mikor visszaértünk, jól esett végre a zuhany és kis pihenő, majd a napot esti sétával zártunk Jereván központjában, erről annyit röviden, hogy egységes, rendezett képet mutat, sok új, monumentális épülettel, ebben Bakura emlékeztet némileg, bár ezt az összehasonlítást kikérnék maguknak a felek.

Nap néni: Arpi, az idegenvezető.

Nap bácsi: a vonatkísérő kalauz.