Grúzia 2016. augusztus

Tervezett útvonal:

1. nap

Augusztus 6. Terv: Érkezés Kutaisziba, továbbutazás Tbiliszibe

Helyi idő szerint 4.40-kor szálltunk le Kutaisziban. Beléptetés, pénzváltás, buszjegyvétel kártyával gyorsan ment, próbáltunk helyi SIM-kártyát venni, de csak ingyenes ajándék volt, még meg kell néznünk, mire megyünk ezzel. A reptéri kis büfé itt is biztos drágább, mint más helyen, de beszereztünk friss vizet és némi töltött pékárut a négyórás buszútra.

A szűk kis Mercedes-buszban voltak más magyarok is, egy magyar-grúz házaspár, na meg egy lengyel túrázó, aki szintén Budapestről érkezett, és mindjárt dugóhúzó után kérdezősködött. Nem volt senkinek, ezért visszament a reptérre kinyittatni, majd átmászva a közben az utastérbe pakolt bőröndökön a helyére ült, kezében a kinyitott Doromborral. Ez az akció, meg az illető szaga miatt este a gyerekek őt tették meg a nap bácsijának.

A busz egy helyen tett negyedórás pihenőt, itt is lehetett enni és kávét inni. Menet közben, aki ablak mellett ült és nem aludt, sok érdekeset látott, sok-sok dinnyeárust, útmenti sütőket, de B. a kétnyelvű táblák segítségével Tbiliszibe érve már tudott egy kicsit grúzul olvasni.

A szállásunkat hamar megtaláltuk, míg a kulcs megérkezett, a közeli Dunkin Donutsban ittunk frissítőket. A foglalt apartman nem nagy, nagyon közel van a Szabadság térhez egy belső udvarban, mégis elég csendes. Gránátalma nő a bejárat előtt.

A szállásunk belső udvara

Ennyit nem tudtunk megenni: középen egy fél hacsapuri, ez a tészta, sajt, tészta, sajt fajtájú. Balra a zöld színű üditőt limonádénak rendeltük, ezt hozták: túl édes, ánizs izű üdítő, később ittunk jobbat is ilyenből.

A régi városháza a Szabadság téren, a mellette lévő utcában volt a szállásunk.

A metró olyan mint máshol.

Egy a sok közül.

Pihenő következett, hiszen nem mindenki tudott az utazás 15 órája alatt aludni. Közben én váltottam még larit, mivel szinte mindenért készpénzzel kell fizetni, a Jerevánba szóló vonatjegyért is, amit az ébredés és kis metrózás után az állomáson megvettünk. Sajnos, csak odafele adnak, visszafele ott kell venni. A vásárlás hosszadalmas volt, de legalább sorban ülés volt állás helyett, sorszámok hívták az ablakhoz az embereket, majd fonetikusan átírva cirill betűre a neveinket, kiállították az öt jegyet. Ehhez az útlevél mellett hangosan ki is kellett ejtenem a neveket.

Ezt megelőzően, még alvás után ebédeltünk is egy közeli, eldugott kis étteremben: megkóstoltuk a khinkalit, hacsapurit (hatalmas adag, fele megmaradt), gombalevest, kebabot, kemali szószt, a legjobb a fiúk barbecue-je volt, borjúhúsból.

Este hétre a Szabadság téri turistainformáció elé mentünk, ahonnan indulva vezetett belvárosi sétán vettünk részt, ami két és fél órás és elvben ingyenes, amúgy ki mennyit gondol alapon borravalós volt. Velünk együtt egy 11 fős társaságot – lengyelek, egyiptomiak, izraeliek és mi – vezetett Nina, és nagyon megérte vele menni, mert aligha találtunk volna meg ennyi érdekes helyet mi magunk a városban.

A várfal maradványai után a még fel nem újított 19. századi házak közé tértünk be, ahol régi, fából faragott belső udvarokat, balkonokat láttunk, emellett rengeteg macskát. Innen egy kis lépcsővel egy már felújított, hangulatos rész következett, a tornyos bábszínházzal. Majd a Béke-hídon mentünk át a Rika-parkba. A hídon Nina mesélt a dombon látható Narikala erődről, a Grúziát jelképező nőszoborról és volt közben még több templom is. A zenélő szökőkutat és a kabinos felvonót kihagyva visszatértünk újra a folyó bal partjára, itt egy szuvenírboltnak elrendezett föld alatti átjáróban mentünk át az út túlsó oldalára és haladtunk tovább kicsit felfelé, hogy rálássunk a fürdőkre. Majd egy kis lépcsőn le és a sziklafalak között el a vízeséshez, vissza és tovább a fürdőkhöz. Végül churkchelát kóstoltunk és közös fényképpel zárult a program. Így most van néhány hely, ahová világosban is vissza kell térni.

Képek az esti városnézésről: 19. századi még nem renovált házak.

A bábszínház és részletei

A legkisebb óra

Churkchela: szirupba forgatott dió szárítva.

Béke-híd

Nap nénije így Nina lett.

2. nap

Augusztus 7. Terv: Tbiliszi, kirándulások

Ma David Garejába mentünk. Mivel ide nincs tömegközlekedés, jó ajánlatnak tűnt a turistainformációtól minden nap 11 órakor induló járat, 25 lariért/fő. Indulás előtt térképet, információkat kaptunk a programról, majd két kisbusznyi turista indult el, a mintegy két órányi buszozásra fekvő kolostorhoz. Ott nagyjából két és fél óránk volt arra, hogy megnézzük a kolostoregyüttest és megtegyük a körtúrát fel az azeri határhoz és vissza. A kolostort hamar bejártuk, mivel csak kevés része volt most látogatható, majd elindultunk felfelé, az ajándékbolttól indulva az ösvényen. Közben megnéztük még a David könnyei forrást (azt visszafele kellett volna), majd hosszas felfelé gyaloglás után elértük a hegy tetejét, ahonnan Grúzia és Azerbajdzsán felé is nagyon szép volt a kilátás. Kígyókkal, amelyekkel a különböző honlapok riogatnak, szerencsére nem találkoztunk, mindenesetre zárt cipőben mentünk, két hatalmas sast láttunk viszont körözni fenn a magasban, sajnos nem sikerült lefényképezni.

Képek útközben

Képek Davit Garejából és környékéről

A helyet mostani állapotában inkább a túra, kilátás és a félsivatagi természeti környezet miatt érdemes felkeresni. Az itt található Lavra kolostor most zárva volt, az Udabno kolostor nem volt a túra része. A shopban a szerzetesek borát is árulják, persze nem itt készül, hanem csak nekik termesztik, a Kakheti régióban. A kiszolgáló helyiségeket, parkolót most alakítják ki, a wc siralmas. Mindenhol leírják, hogy ivóvizet kell vinni, de ez most a helyszínen is megoldható lett volna, a kolostor bejáratánál volt csap, emellett volt egy mozgó kávés, akitől a túra után akár jeges teát is lehetett venni. Ez itt tényleg hideg tea, nem az az édes nestea mint otthon.

A buszok visszafelé Udabnóban állnak meg, kb. egy órát töltöttünk így az Oázis Klubban, ami egy érdekes hely, alternatív romkocsma és falusi fogadó keveréke. Leveseket, meleg ételeket, hideg italokat és dinnyét lehet itt enni a pajtaszerű térben, közben bejön 2-3 kutya is, az utcán néha eldöcög egy-egy disznó. A két busz társasága jól elbeszélgetett, voltak itt lengyelek, hollandok, új-zélandiak, spanyolok és még sokan mások.

Oázis Club képei

Udabnói utcaképek

Üzenőfal a kocsmaajtón

Szállás Udabnóban is van

Raklapokból szabadtéri színpad épült

Visszaérve Tbiliszibe, este fél nyolc körül, kicsit lemostuk magunkról a port, majd az előző nap bejárt óvárosban hosszas keresgélés után beültünk egy helyre vacsorázni. Említésre méltó a padlizsán diós szósszal és a pisztráng. Nekünk a hacsapuri annyira nem jön be, a ráütött nyers tojás miatt.

Amúgy itt 35 fok van napközben, de érdekes módon egész jól tűrjük, David Garejában szél is volt hozzá.

Nap néni: pincérnő este. Nap bácsi: az a férfi, akinek nem tudjuk a nemzetiségét, én lengyelnek vagy szlováknak tippelném, mindenesetre tegnap egy buszon utaztunk Kutaisziból, de ő kiszállt Goriban, most pedig szintén ezzel a céggel utazott, de a másik buszba került.

A kirándulást szervező cég egyébként Uplistikhe-be is szervez utat, Jvari-Mstketa-Uplistikhe, a pénzbeszedő lány adott prospektust és rögtön kedvezményt ajánlott tekintettel a nagy létszámunkra. Amúgy 30 lari lenne. Egyénileg csak többszöri átszállással, marsrutkával és taxival lehetne bejárni, így holnap megint velük megyünk. Kár, hogy fél 12-kor van csak indulás.