Ma az egész napot Tbilisziben töltöttük. Délelőtt az
utcánkban az útikönyv alapján szecessziós házakat kerestünk a megszokottól
eltérő irányban elindulva, de nem volt olyan nagy szám. Előtte még
megfigyeltük, hogy a ház udvarába zöldségekkel felpakolt kézikocsival asszony
érkezett, lepakolt és sorban jöttek a házlakók és talán a szomszéd tömbből is
uborkát, répát, stb. vásárolni. Engem is kérdeztek, mikor teregettem, de
gyümölcs nem volt, főzésre pedig nem készültünk.
Majd elsétáltunk a
kabinos felvonóig, pont 11 órára értünk oda, amikortól elindult az üzemmód.
Azzal mentünk fel a Grúzia anya szobrához, onnét pedig a Narikala-erőd
érintésével lesétáltunk a vízesésig és a fürdőkig, hogy legyen róla nappali kép
is. Ezután ebéd következett, jót és jó áron sikerült enni a Panouri (?)
étteremben, úgymint harscsó levest zöldfűszerekkel, valami csirkelevest (chickirtma),
khinkalit különböző töltelékekkel, ostrit, ami marhahús párolva enyhén csípős
szószban, kebabot és egy hacsapurit.
Aztán visszasétáltunk egy fagyival a szállásra, aludtunk
egyet délután a nagy melegben, majd a Nemzeti Galériát keresve valószínűleg a
Nemzeti Múzeum egy másik részlegébe jutottunk, így Piroshmani képek helyett az
avantgard kiállítást és egy másikat néztünk meg, gondoltam, jó ötlet a nagy
melegben beiktatni egy múzeumot.
Majd a Rustaveli sugárúton sétáltunk, került egy nem bóvli
de mégsem túl drága napszemüveg is N.-nek az eltörött helyett, betértünk egy
bevásárlóközpontba is (kávé, sütemény). Innen a funicular (sikló) alsó
állomását céloztuk meg, de ez is elég magasan volt, miközben felértünk,
érintettük a Zichy Mihály utcát is! Utánanéztem, a grúzok nemzeti festőjükként
tisztelik, állítólag van szobra is itt a városban, ő illusztrálta a nemzeti
eposzukat (Tigrisbőrös lovag) és járt is itt, és a Kaukázusban az 1880-as
években.
A sikló a vidámparkba visz fel, zöld feltölthető kártyát
kell rá venni, és ugyanerre a kártyára kell tölteni a pénztárban, ha ki akarunk
próbálni valamilyen látványosságot. A legkisebbnek sikerült a középsőt
rábeszélnie egy vizes, fatörzses-lecsúszós játékra, minek következtében
csuromvizes lett mindkettő, bár ez a nagy melegben nem volt baj, gyorsan
száradtak. Később nagyobb élvezet volt figyelni más gyanútlan vendégeket. A
vidámparkot az útikönyv útmutatását követve, a hátsó bejáraton át a 124-es
busszal hagytuk el, ami egy szerpentinen jött le a hegyről, még ott is
teheneket kerülgetve.
 |
| Reggeli kilátás az erőd felől |
 |
| A vízesés felé |
 |
| Az egyik fürdő homlokzata |
 |
| Kilátás a vidámparkból |
Holnap este indulunk Jerevánba, eddig egyikünk van túl egy
enyhe gyomorrontáson (széntablettával kezelve+vodka), illetve másikunk a
trópusi melegre csalánkiütésekkel reagál, találunk erre is megoldást. Jó sok
vizet fogyasztunk, ahogy mások is a városban, szerencsére szinte mindenhol
lehet kapni.
Nap bácsi: iráni házaspár férfi tagja, akikkel egy
felvonóban utaztunk, csináltunk nekik egy közös képet és kicsit beszélgettünk.
Nap néni: a felvonóra várva grúz fiatal idegenvezető állt
mögöttünk, sorban állt az ázsiai csoportja helyett, volt már Budapesten a
Wizzair-rel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése