12. nap

Augusztus 17. Terv: Kirándulások, túrák Kazbegi környékén

A mai napot túrázással töltöttük. Igyekeztem volna időben elindulni, hogy mindenhol elég időt tudjunk tölteni, de reggel kilenc előtt itt még a fű sem nő, nemhogy valami reggelifélét, teát, kávét lehetne kapni. A szomszéd kávézóban reggeliztünk, amelybe még két magyar társaság tért be akkor, ezzel meg is telt a helyiség. Az egyik kis csoport hegymászásra indult, a több mint 5000 méteres Kazbegit fogják elérni 2-3 nap múlva. Azt mondják, hogy van fenn 3000 m fölött egy alaptábor, ahol előző nap háromszázan sátoroztak.

Persze nem csak ilyen nagytalpú hegymászók vannak, hozzánk hasonlóan sokan tesznek kisebb-nagyobb túrákat, többükkel ma mindkét helyen összefutottunk, ahol jártunk. Délelőtt a szomszédos Gergeti faluból indulva felmásztunk a Gergeti-apátsághoz. Ide kocsival is visznek fel látogatókat. Úgy tűnik, a korábban olvasottaktól eltérően legalább három gyalogos útvonal visz fel, mi legalábbis máshol mentünk fel és le. A felfelé vezető út nekünk kényelmesebbnek és egész gyorsnak tűnt, a faluban jelzett parkolóból indul és nem az erdőn át, a patak mellett, és az apátság bal oldalánál ér fel, ha lentről nézzük. Odafenn ketten még tovább is mentek, hogy jó képeket tudjanak csinálni.

Kép a szállásról, reggel

Felfelé menet

A templom előtti fennsíkon

Újra lenn, patak a parkoló mellett: sajátos módja a vízelterelésnek

Esti kép a Kazbegiről

Miután a kocsik szerpentinjét folyamatosan keresztezve leértünk, kis pihenő után a szálláson újra autóba ültünk és elmentünk tovább az orosz határ felé, kb. 7 km-re innen, Gveleti településnél indul egy patak melletti szép útvonal egy vízeséshez, oda gyalogoltunk fel és le.

 Ezzel el is telt a nap. Nézegettünk más vacsorázó helyeket, de aztán visszatértünk mégis a saját szállás étterméhez. Kezdjük kicsit egyhangúnak találni a grúz ételeket, úgy látjuk, hogy Azerbajdzsánban tavasszal sokkal gazdagabb ízekkel találkoztunk, de a pár nap alatt Örményországban is.

Holnap hosszú út lesz, igyekszünk korán indulni, nem érdemes kivárni itt a reggelit.

Nap néni: háromgyerekes anyuka, akivel ma többször összefutottunk. A legkisebb gyerek, másfél-két éves, már pelenka nélkül, rá volt kötve, úgy ment vele fel és le, közben szoptatta, ráadásul gyaloglásra alkalmatlan pataszandál volt rajta.

Nap bácsi: Az apátsághoz felmenve leparkoltuk a kocsit egy út mellett, ahová egy öreg nem átallott 3 larit kérni tőlünk parkolásért. Ránk nézett, és biztos azt gondolta, na ezektől kérek. Amúgy esélyes lehetett volna még egy ír fiú, akit N. majdnem megdobott egy félig rágott, de kásás almával, ami megpattant egy fán.