11. nap

Augusztus 16. Terv: Telawi - Ananuri - Kazbegi, Gergeti

Nagyon kényelmes szállásunk volt ma, teljesen új szobák, szépen felszerelve, berendezve. Etonak még megmutattam, hogy benne van a német nyelvű útikönyvben tippként, nem is tudott róla, örült neki. Miután az utcában lévő pék friss kenyerét, és a háziasszony Eto édes süteményét a teraszon megreggeliztük, elindultunk Akhmetán át Tianetin keresztül Zhinvali irányába, hogy elérjük a Stepantsmindára (Kazbegi) vezető grúz hadiutat, azaz a főutat. Akhmetától Tieanitiig fehér színű út van a térképen, ez köves utat jelentett szép vidéken, erdőkön át, 30 km-en keresztül. Az út jól járható, csak lassan. Tábla és a térképünk is jelzett egy Kvetara nevű műemléket ezen az úton, az úton félreállva 10-15 perces gyaloglással értük el. Hasonlóan a korábbi kolostorokhoz, fallal és őrtoronnyal rendelkezett valaha, a kistemplomot nemrég felújították, tetőt cseréltek rajta. Majd megkeresem, miféle építményről van szó, útikönyvben nincs benne. Tianetitől már sárga színű út megy, korán örültünk a nagyon jó minőségű aszfaltnak, hamarosan egy bocsánatot kérő tábla jött és újabb köves út meg útépítő gépek. Itt láttunk egy lovas utánfutóval tolató kocsit és mellette kiszúrtunk egy magyar rendszámú autót! Összefutottunk a Selyemút Lóháton Történelmi Lovas Expedícióval, aminek a tagjai Bakuig mennek, váltott lovakkal, kaptunk matricát is (NKA támogatja).

Kvetara romjai: 9-10. századi építmények, és különleges kistemplom, kereszt alapzattal

Leérve a folyóvölgybe ráfordultunk a hadiútra, amelyről érdekes dolgokat írt a könyv:1863-ban végre orosz mérnökök irányításával elkészült, de aztán 20 évre rá megnyílt a Tbiliszi-Baku vasútvonal is, és arra vesztett a gazdasági jelentőségéből. Ugyanakkor érdekes, hogy kulturális szempontból milyen fontos szerepet töltött be, hiszen ez kellett ahhoz, hogy a 19. századi orosz és más külföldi művészek, írók a Kaukázusba, Tbiliszibe utazzanak és a sok kaukázusi témájú irodalmi mű is így születhetett meg.

Ananuriban álltunk meg, a zsibvásáros parkolóban ettünk egy-egy grúz gyorsételt (hacsapuri a kisebb fajtából és hotdog), majd megnéztük az erődöt, benne a 17. századi templomot, amelyen keleti díszítőelemeket véltünk felfedezni.

Az egyik legforgalmasabb átmenő út, az Ananuri hídnál

Ezek nem díszítőelemek, hanem felirat a templom falán

Később megálltunk még fenn a hágónál, a kilátónál, ahogy mindenki más, élveztük a szép kilátást. Nagyon szép az útvonal előtte és utána is, hatalmas hegyek között megy. Kár, hogy ezek a megállók szemetesek. Később kilométereken át kamionok mellett mentünk el, később megtudtuk, itt kell várakozniuk, mert az oroszok nem engednek be sokat egyszerre és a határ közelében keskeny az út, kevés a hely, ott nem férnének el.

A Booking-on foglalt szállást nehezen találtuk meg, mivel nincsenek normális házszámok, sokszor meg kellett kérdezni. Mikor meglett, bemenve nem lettünk lelkesek, régi, nyomasztó szobák, gondozatlan környék és kert, bár tiszta és rendezett ház, közös fürdő, viszont elég messze a központtól. Eljöttünk (tankolni, mondtuk), aztán lent a városban végül hosszas gondolkodás után az Easy Hotelben szálltunk meg, ahonnan szép a kilátás és újszerű az épület, bár egy szobában vagyunk mind, de saját fürdővel. A net a sok vendég miatt akadozik. Itt vacsoráztunk, közben újabb magyarok jöttek, sok turista, hegymászó van errefelé. Az itt besegítő tulajdonos/főnöknőről kiderült, hogy anyósa mosonmagyaróvári származású. Mondtam neki, hogy én meg pont ott születtem, ennek megörült.

Közben besötétedett, tíz nap elteltével először vettünk fel pulóvert. Reggel arra számítunk, hogy az ablakból kinézve a Gergeti apátságot fogjuk látni háttérben a Kazbegi csúcsával. Az apátsághoz fogunk felmenni holnap és még remélhetőleg máshova is.

Nap bácsi: az expedíció tagja.

Nap néni: itt dolgozó tulajdonos/főnöknő.