3. nap

Augusztus 8. Terv: Tbiliszi, kirándulások

Fél 12-ig gyorsan elment az idő, lévén, hogy az előző napot ki kellett pihenni. Végül 25 lari/fő lett nekünk 30 helyett az út, ez kb. 3000 Ft. Nyolcan töltöttünk meg egy jobbkormányos (!) kisbuszt, a hátsó ülésre került mellénk egy fiatal francia pár, előre a vezető helyére pedig egy német férfi. Sofőrünk, a „kapitány”, a vezetéshez megfelelő fehér sapkát is húzott, ezen a multilinguálisra sikerült napon vele oroszul, a némettel németül, a franciákkal angolul beszéltem/beszéltünk.

Kellemes, nagyon tartalmas kirándulás volt, miközben többször végighallgattuk a 80-as évek diszkóslágereit, az öreg nem cserélt lemezt, ment a Touch by touch meg a Pretty woman, Words don’t come easy és Hotel California.

Első állomás a Tbiliszihez közeli Jvari temploma volt, ami a világörökség része, a grúzok szent helye az 5-6. században épült templom. Még nem turistásodott el, ez valamelyest hátránya is, esetleges parkolási díjakból, információs anyagok árából fenntartható lenne akár egy normális wc is. A templomtól szép kilátás nyílik az összefolyó folyókra és Mtskheta városára. Benn régi falfestményeket, egy kistemplomra emlékeztető kápolnát találunk, egy kapcsolódó kápolnában restaurátorok dolgoznak.

A nehezen megjegyezhető nevű egykori főváros, Mtskheta volt a következő megálló, itt is a híres 11. századi katedrálist néztük meg, amely szintén a világörökség része. Barátságos hely, már számítanak a turistákra, szép a város fekvése a folyóparton és a bazársoron is kellemes ebédelő helyet találtunk. Végül mind a nyolcan itt ültünk le egymás mellett, a némettel jól elbeszélgettünk, így az előzetesen megbeszélt egy óra helyett legalább másfél órát töltöttünk itt, de az öreg nem bánta, legalább mindenki evett egy jót.

Nagyjából egy órát mentünk tovább Uplistikhe-ig, maga az út is élményszámba ment: sok kis településen mentünk át, unatkozó férfiak az utcákon, itt-ott tehenek, szamár, kutyák, változatos tájak, krumpli betakarítása kézzel.

Bejárat a városba a parkolóból

Bárány nyírja a füvet a katedrális mellett

A szabályos oszlopsor a falvakban gázvezeték.

Uplistikhe, a sziklaváros szép látogatóközponttal, kávézóval, ajándékbolttal, múzeummal, rendes wc-vel várja a látogatókat, mindezért csekély belépőt kell fizetni, 3 lari a felnőtt, 1 lari a diákjegy. Talán egy kis térképféle jönne még jól, azt nem tudtak adni a pénztárban.

Nagy élmény volt bejárni a sziklavárost, amely a bejáratnál lévő leírás szerint például Kappadókiához hasonlítható. Már a vaskortól kezdve egészen a 18. századig éltek itt emberek, szent helyként tisztelték és minden időben szertartásokat tartottak itt, erre utalnak a múzeumban bemutatott, itt feltárt tárgyak. Nagyjából két órát töltöttünk itt.

Egykor menekülő útvonal a lakosoknak: az alagút a folyópartra vezet a városból.

Nap bácsi: a sofőr.

Nap néni: ajándékboltos Uplisthikében, akivel megintcsak oroszul beszéltünk. M. ma az észtországi pólóját hordta, így több helyütt észtnek gondoltak bennünket, ő is, mondta, hogy egy munkatársa most Tartuban tanul, erre mondtuk, pont ott vettük ezt a pólót, pont egy éve ennek.