A mai napra egy hosszabb túrát
foglaltunk a Onewaytour-nál, amihez a szállásunk is tartozik, mégpedig a
Tatev-kolostor komplexumba, ami Jerevántól kb. 4 órányi útra fekszik. A programban
borkóstolás, a Norawank-kolostor megtekintése, a Tatev-kolostor, egy vízesés és
az Ördög-híd természeti látványosság szerepelt, 7500 AMD/fő áron mentünk el,
ebben már volt 500 AMD kedvezmény is (a cég túrái: www.onewaytour.com ), azaz kb. 4500 Ft/fő
volt a reggel 7.45-től éjjel 11.30-ig tartó út és vezetett túra. Két busz
indult, egy kicsi 8 fős Mercedes, ebben voltunk mi, a két fülöp-szigeteki lány
tegnapról és egy izraeli fiú. A nagyobb buszban örmények és oroszok utaztak,
valamint az idegenvezető.
A borkóstolás azt jelentette, hogy
másfél órányi utazás után az első megállónál sok árus gyümölcsöt, saját bort,
egyéb termékeket árult, volt egy pékség is, ahol kenyeret sütöttek, abból is
vettünk, meg másból is.
A Noravank kolostor nagyon szép
fekvésű, szépen kiépített látványosság, wc, szuvenírshop, információs táblák.
Belépés ingyenes, csak a kis múzeumba belépésért kell külön fizetni. Arról
nevezetes, hogy itt kéziratokat másoltak, miniatúrákat készítettek. Itt, ahogy
más kolostorokban is, van titkos lejáró, amin keresztül a szerzetesek
menekülhettek.
 |
| Noravank, kolostor |
 |
| Menekülő lyuk a kolostorba |
Miután egyre magasabbra értünk és
kopár hegyek között gyéren lakott vidékeken haladtunk, a Tatev komplexum egy
oázisként hatott, mintha Ausztriába érnénk a hegyek közé, újra megjelentek a
fák, persze nem fenyők, szárazabb itt az éghajlat. A településeken hotel,
hostel kínálat, még egy bungalós kempinget is láttunk. Étkezés, vízvétel sehol
sem gond, menet közben nagyon sok helyen lett volna erre lehetőség, az út mentén
végig vannak ilyen-olyan pihenőhelyek, büfék, éttermek. Közben volt egy
kényszerpihenő is, a másik busznak kereket kellett cserélni.
A Tatev-kolostor tulajdonképpen
egy épületegyüttes, komplexum, ahogy itt mondják, hiszen nem csak egy
kolostorról van szó, hanem több más régi épületről is, amelyek egy része még
nem látogatható. Különleges látványosság az eljutás a kolostorba, mivel egy
2010-ben átadott kabinos felvonó visz el oda. Erről tudni kell, hogy
német-osztrák cég volt a kivitelező, 2010-ben adták át, akkor (talán azóta is?)
Guiness-rekord a hosszúsága, ami több mint 5500 méter, ezt az utat 10-15 perc
alatt teszi meg a 25 főt szállító kabin. Erre külön kellett fizetni, fejenként
5000 AMD a retúrjegy (3000 Ft). A jegy odafele időre szól, visszafelé bármikor
lehet jönni, 19.45-kor jön az utolsó kabin. Menet közben információ szól
örményül-oroszul-angolul, hogy éppen mit látunk alattunk.
Felérve néhány árus mellett
mentünk el, a nénik szárított gyógynövényeket árultak, saját készítésű
baklavát, churkchelát. A kolostorban Gayane, az idegenvezetőnk megmutatta az
olajmalmot, a kolostor épületeit, a templomokat. Az 1931-es földrengésben az
épületek súlyosan megrongálódtak, a harangtornyot azóta sem építették újjá, a
felújítások folyamatosan zajlanak. A felvonó viszonylag drága menetdíjából is a
fejlesztésekre fordítják a pénzt.
Visszaérve a kiinduló állomásra,
elvittek még bennünket az Ördög-hídhoz, ahol 20 percet kaptunk. Egy
szerpentinen ment le a busz, a parkolóból még nem látszik sok, lépcső vezet le
a szurdokba, amelyben természetes sziklahíd van a lezúduló víz felett. Az egyik
különlegesség, hogy hőforrások is vannak, természetes-mesterséges
kőmedencékkel, benne langyos a víz, és emberek üldögélnek, még egyszerű öltöző
is akad. Ha lett volna idő, lejjebb menve további barlangokat lehetett volna
felfedezni, további vizes-üldögélős helyekkel. Így csak megnéztük a fenti
szakaszt, bár ha tudtam volna, hogy fenn még táncra is perdülnek az örmények és
a 20 percből 25-30 lesz, levittem volna a törülközőt legalább egy lábmosás
erejéig. Egyébként itt is, mint szinte mindenhol, étel-ital beszerezhető,
ingyen víz folyik, ez most ásványvíz jellegű. Már az első nap elmondták, hogy
Örményországban mindenhol van víz, jó minőségű, iható, és lépten-nyomon
ivókutakba lehet botlani, autóút melletti megállóknál, de Jereván központjában
is.
Ezután a vízesés és a másik busz
második defektje következett, míg a csoport kisétált és fényképezkedett a 9 ágú
vízesésnél, megoldották a sofőrök a kerékcserét, nem akarjuk tudni hogyan, de
van rá tippünk (a feltett pótkereket kisebbnek láttuk a többinél).
 |
| Az Ördöghídnál: nehéz jó képet csinálni |
 |
| Fürdőmedence |
 |
| Vízesés útközben |
Visszafelé a sofőrünk még megállt
egy kútnál gázt tankolni, itt a kocsmában kifejezetten jó húsos szendvicset és
egyebet vettünk, és érdekes módon naplemente után elkezdtünk fázni. A hazaút
hosszadalmas és fárasztó volt, lehetne itt hosszan írni az európaitól eltérő
vezetési stílusról, a kocsi rugózásáról, az aszfalt minőségéről, hegyi utakról.
Végül csak leértünk a hegyekből és majdnem fél 12 volt, mire Jereván
központjában kiszálltunk. Itt, az izraeli fiúval együtt visszaloholtunk a
szállásra, majd fürdés és fekvés. Ő egyébként hét hónapja van úton, Új-Zélandon
kezdte, Japánban folytatta, majd Bécsen át a Balkán következett, onnan
Görögországon át Örményországba repült, majd Grúziából megy haza szeptemberben. A hostelből másnap reggel már indult is tovább Hegyi-Karabahba.
Nap bácsi: izraeli fiú. Említésre
méltó még Dávid, a sofőr.
Nap néni: a vízesésnél volt egy erőmű
szépen gondozott gyeppel, ahonnan meglepetésszerűen egyszer csak kiemelkedtek
az öntözők és megindult a víz. Egy nő, aki ott evett a fiával, nagyon vizes
lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése