Családi utazások a Kaukázus országaiban: 10. nap

Augusztus 15. Terv: Tbiliszi - Sinaghi - Gremi és más kolostorok - Telavi

Végül csak mi aludtunk a hostel szobájában, de elég nyugtalan éjszakánk volt. Még nyitott ablak mellett is fülledt meleg, pedig most először egy kis zápor is esett este. Ezen kívül még késő éjjel is érkeztek vendégek, a pakisztániaknak lett valamilyen társaságuk, a recepciós is csatlakozott hozzájuk, aki benn az épületben dohányzott (!), hangosan beszélgettek hosszan, a vége az lett, hogy Z. fél kettő tájban nem bírta és kiment őket töredékes angolsággal rendreutasítani (please shut up), beígérte nekik azt is, hogy ő majd reggel hétkor fog énekelni. Biztos megsértődtek, mert aztán aludni is máshová mentek, nem a mi szobánkba.

Reggel a szemközti boltokból, pékségből szereztünk reggelire valót, az autót pedig időben meghozták. Kiderült, hogy automata váltós, amúgy elég kényelmes kocsi, volt benn néhány régi kazetta is, meglepetés, hogy mi van rajtuk. Egyébként Nissan XTrail. A műbőr ülés eléggé izzasztó, ilyen melegben, a klíma ellenére is, egy-egy törülközőt lehetne rá tenni, valamint hátul a középen ülőnek nincs annyi helye, mint otthon a Kangoo-ban. Ezért megegyeztek, hogy forgó rendszerben fognak ülni, naponta egy hellyel odébb megy hátul mindenki.

Az indulás egész jól sikerült, a maps.me offline térkép kifejezetten jó gps-ként is akár, bár a legelején rögtön bevitt Tbilisziben egy erősen emelkedő macskaköves utcába, persze hogy jöttek szemből is. Egyébként az utak eddig a korábbi leírásokban olvasottaktól talán eltérően nem kifejezetten rosszak, sőt az átlag magyar utaknál egyáltalán nem rosszabbak. Eddig.

Sighnaghi-ba mentünk először, a város előtt a Bodbe női kolostorba tértünk be. Itt van a Szent Nino kápolna, és lejjebb a hasonló nevű forrás is, oda azonban nem mentünk le. A grúzok szent helyeként említi az útikönyv, apácák vannak itt, szép, rendezett épületegyüttes és a kilátás miatt is érdemes kitérni ide. Előtte még megálltunk a kilátás kedvéért, gyerekek kérik, említsem meg, hogy itt emberek két autóval megálltak, és spontán táncra perdültek, lehet, valami jó hír vagy zene jött a rádióban.

Autónk

Bodbe kolostor

Érkezés Sighnaghiba

Sighnaghiról sok jót olvastunk, azért jöttünk ide, olaszos hangulatú, szép fekvésű, különleges városként írnak róla mások. Ebédelő helyet kerestünk itt és sétáltunk egyet. Étterem csak harmadik-negyedikre lett, zárva voltak, egy órát kellett volna várni, stb, lehet, hogy mindenki hétfőn tart szünnapot? Végül egy négyfogú anyóka beinvitált minket egy nyitva lévő helyre, ott ebédeltünk, közepesen jót. Így utólag, nekem Telavi, ahol most a szállásunk van, jobban tetszik. Riasztónak találom, hogy kvadokkal mászkálnak a városban, mármint Sighnaghiban, azzal vinnék a turistákat a keskeny utakon.

Sighnaghiból Nekresit és Gremit terveztük még felkeresni, illetve látni valamit a borvidékből. Szép a táj errefelé, nemcsak szőlők, más gyümölcsösökből is van, vagy éppen mogyoróültetvényből, több helyen van kiírva borospince és más ilyen lehetőség, egyelőre nem éltünk vele. Nekresiben megálltunk, de a kolostorhoz csak kisbusszal lehetett volna felmenni, aminek az indulási ideje bizonytalan volt, fenn is várt volna fél órát, ezért úgy döntöttünk, átmegyünk inkább Gremibe. Ott csak egy kicsit kellett felfelé lépcsőzni, és máris benn voltunk az erődben, persze templom itt is van. Gremi régen Kacheti fővárosa volt, a király székhelye, innét került át később Telaviba. Az erődben a templomon kívül megtekinthető még régi borospince a földbe vájt kancsókkal, egy 17. századi wc (pottyantós, karosszékes, vizeskancsó odakészítve) és a vár néhány helyisége az őrtoronnyal, ahova fel lehet menni, kis múzeumon keresztül, ami belépős. Itt N. egy szögletben denevért látott, a sikoltását két emelettel lejjebb is hallotta a pénztáros néni, a denevér is felébredt és kirepült.

Nekresi kolostor lenti bejárata

Híd alatti bárányok Gremi mellett

Képek Gremiből

Hat óra körül értünk Telaviba, a szállást kis keresgélés után megtaláltuk. Kívülről semmi különös ház egy kis kopottnak látszó utcában az Etos GH, de belül gyönyörű kis kertje van, és a hátsó vendégház, ahol két szobát kaptunk külön-külön fürdővel és közös konyhával, teljesen új, a teraszról a nagy hegyekre látni. Eto eléggé elfoglaltnak látszott, több vendég is érkezett, de hozott nekünk hideg, saját gyümölcslét, süteményt és feldarabolt, hideg görögdinnyét. Mikor ezeket megettük, elsétáltunk a belvárosba, amit szépen felújítottak az elmúlt években, a vár renoválása most zajlik. A tavalyi nyaralásunkról a lett Valmierára emlékeztetett a város, több helyről is nagyon szépen rálátni a nagy hegyekre, este szép fények voltak, hangulatos sétálóutcája van. Egy szép kis teraszra ültünk le, hogy aki még vacsorázni akar, egyen. Végre nem volt hőség, holnap biztosan még hűvösebb lesz, megyünk a hegyek közé tovább, Kazbegibe.