A tegnapi hosszú nap után ráérős
kelés volt, hostelreggelivel, ami egy-egy tartalmas szendvicset takart,
joghurttal és pékáruval még kiegészítettük. Reggel először is azt kellett
kitalálni, hogy hogyan megyünk vissza Tbiliszibe, mert a hosszú vonatozástól
elment a kedvünk, főleg, hogy tudjuk, marsrutkával csak 5-6 órás út lenne.
Utánaolvastam a témának és megkérdeztem a recepción is, mondták, hogy a
marsrutka pontosan 8000 AMD fejenként. Az itteni vezető felajánlotta, hogy hat
személyes autót tud szerezni, sofőrrel, 45.000 AMD-ért, amit elfogadtunk, mivel
háztól házig visz és nagyobb rugalmasságot ad. Még így is olcsóbb lesz a
vonatnál. Így holnap fél 10-kor indulunk vissza Tbiliszibe.
A délelőtt további részében
elmentünk a közeli Vernisszázsra, azaz a kézműves piacra, amely tényleg az, nem
pedig bolhapiac vagy giccsparádé. Ráadásul nincs tele nyomulós árusokkal, meg
lehet fogni, nézni az árut, anélkül hogy ránktukmálnák. Így lett két táska,
kitűző, kép, hűtőmágnes.
A piac szomszédságában lévő téren
figyeltünk fel Alinára (mint később kiderült, így hívják a 10 éves kislányt),
aki megdöbbentően ügyesen hegedült, például Brahmstól a Magyar táncokat és más
darabokat, fejből. Nagymamával beszélgettem egy kicsit, mindössze két éve tanul
hegedülni, szinte le sem teszi, annyit gyakorol.
Ezután a közeli Tospia étterembe
mentünk ebédelni, még a vonatos Elena ajánlására. Nagyon elegáns hely
(házassági évforduló volt ma!), nagyjából magyarországi másodosztályú éttermi
árakkal, italárak alatta.
A meleg miatt sikerült rábeszélni
mindenkit, hogy még nézzünk be a Matenadaran múzeumba,
ahol több ezer régi kéziratot, töredéket őriznek. A legrégebbi, amit találtam,
5-6. századi evangéliumtöredék volt, de vannak itt török, perzsa és más nyelvű
kötetek, pergamenek is, nemcsak vallási tárgyúak, hanem rendeletek, tudományos
munkák is.
Innét viszonylag kevés
gyaloglással, egy hátsó úton sikerült elérni a Kaszkádoknak majdnem a tetejét,
ahol még világosban akartunk fényképeket csinálni. Amikor első nap voltunk itt,
nem derült ki számunkra, hogy a bal oldalon beépítve mozgólépcső is felvisz,
igaz, csak este 8-ig jár.
 |
| Sertéscsíkok pirított mogyoróval és mandulával |
 |
| Aszalt gyümölcsökkel töltött csirkemell |
 |
| Matenadaran épülete |
 |
| A Kaszkádok és szobraik |
Még az örmény konyakos céghez
lehetett volna kimenni, de ahhoz már nem volt kedvünk, elment az idő, így kis
pihenés után sötétedéskor kimentünk a Köztársaság térre megnézni a
szökőkutakat, ahol zene volt várható. Nem vártuk ki a végét, de majd egy órán
át három blokkot hallgattunk meg, egy komolyzeneit, egy francia sanzonosat és
egy harmadikat, amelyben csupa Jerevánról szóló szám volt.
Nap néni: erőszakosabb szakállas koldusnő.
Nap bácsi: iráni férfi, angol tanár a hostelből, Z. sokat beszélgetett vele. Hitetlenkedve hallgatta, hogy nálunk csak úgy át lehet biciklizni Ausztriába és tenni egy kört, nincsenek határok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése