Reggel tíz óra után indultunk el
Batumiból, a városból egész simán kijutottunk, majd haladtunk tovább a
tengerparton észak felé. Kezdetben szép szubtrópusi növényzet is volt, sőt,
teaültetvényeket is láttunk végre. Eredetileg szívesen megnéztem volna egy
ültetvényt és egy feldolgozót, de szinte semmi információt nem találtam róla,
pedig ez az a terület, ahol még illetve újra teát termesztenek. Oguretiben van
állítólag még egy üzem, de arról is bizonytalanok voltak az információk, ezért
nem tértünk ki, hanem mentünk egyenesen Kutaisiba. Itt-ott megint tehenek
tűntek fel, illetve Kutaisi előtt az utolsó 5 km aszfalt nélküli útépítés volt,
amúgy zavartalanul haladtunk.
Közben 37-40 fokra emelkedett a
hőmérséklet, így a szállásra, a Kiev Hotel Kutaisiba érkezve megint csak leült
mindenki az apartmanban. Úgy tűnik (biztos), hogy a hőség sokkal inkább
akadályozó tényező a programokban nyaraláson, mint például az eső.
Kicsi és nagy szállások váltakoztak
az út során, ez legalább 50-60 négyzetméter most, olyan, mint egy antik
bútorgyűjtemény. A házinéni elég nagyhangú, most már egy ideje lenn beszélget
valakivel, mintha alkudoznának.
A meleg miatt csak két családtagot
sikerült még rábeszélnem, hogy amíg nálunk van a kocsi, menjünk még el a közeli
Gelati kolostorba. Érdemes volt, fenn jobban járt a levegő, és a kolostor miatt
is érdemes volt felmenni. Azon kevés templomok egyike, ahol benn is lehet
fényképezni, a templomszolga magától elmondja és megmutatja a freskókat, és
hogy ki hova van temetve, valamint végre valaki azt is kérdezte, beszélünk-e
németül, tehát így mondta el mindazt, amit a felújítás alatt álló akadémiáról
és az ásatásokról tudni lehet, sőt vettem tőle Davit költeményének német nyelvű
fordítását is, egy kis könyv formájában.
Miután visszajöttünk, megvártuk az
autóért érkező fiatalembert, aki érdekes módon ugyanaz volt, aki Tbilisziben
kihozta, tehát leutazott ide, hogy visszavigye. Majd elmentünk vacsorázni, a
Cafe Rennes étterembe, kicsit már európaibb ételeket. Méltó zárása a kaukázusi
túránknak, amit annak idején Bakuban a Paris Bistro-ban kezdtünk.
Reggel 3.30-ra jön a transzfer,
szállásunk szervezi, szerintem túlzás a 30 lari ezen a környéken, de mindegy,
nem kerestünk másikat.
Nap néni: itteni tulajdonos,
hasonlít egy kicsit a gyerekek egyik történelemtanárnőjére.
Nap bácsi: furcsán mászkálva és
hadonászva telefonáló férfi, akit az étteremből kinézve figyeltek meg.
 |
| Gelati kolostor: 12. századi épület, éppen felújítják a tetőt |
 |
| Talán a bal oldalon látható az a freskó, amely az egyetlen Grúziában, amely Davitot ábrázolja. Kezében tartja a templomot, mint alapító. |
 |
| Az akadémia épületéhez borospince kapcsolódott, az ásatásokon jól látszanak a feltárt földbe mélyesztett korsók |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése